Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Antalovics Péter: áramlatok; tájkép ősszel; (össze soha) (versek)
31 az evilág szorítása. azóta éjjelente visszajárunk a parthoz, a fák között hosszú álom és ébrenlét határán egyensúlyozunk, a gyökerek vezetnek a tóig, a vízben egyre közelebb jössz, közben egyre távolabb úszol tőlem. tájkép ősszel a tó tükrében idegen árnyékok, arcaink belehullottak a napba, amely örökké máshol csillog, körvonala vibrálva változik. a szél elfújja a sűrű időt, csak akkor nyithatod ki a szemed, ha titokban marad, hogy látsz. fák tartják meg a hullámzó eget, a tó tükrében idegen árnyékok, az áramlás a mélyben körbeér. egészen közel a víz a mólóhoz, a lombokból el nem mesélt történetek bomlanak ki, a levegő egyre hidegebb lesz, madarak szállnak tapintható távolságban. a tó tükrében idegen árnyékok, spirál alakú ösvény születik a térben, képek és hangok a tudat előtti korból, s a táj elveszik a retinánkban, míg figyeljük a horizont lángolását. (össze soha) mert senki sem lehet egymásé, a jövőt mélybe zúgó íriszedbe írták acélkék, fekete kristályerek. bűntudatom volt, nem mondtam el, hogy régóta mérföldekről figyelem, amint elégnek szikár éjszakák.
