Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Vass Norbert: Kancsal vakcsibék
29 Tolnai Öcsi bácsi az. Érméket keresett. Bajszos meg félvak királyok garasaival volt a kamrája tele, de elkerülte idáig az igazi nagy fogás. De ez a gyűrű most ‒ amiért a vajszínű víz aljára kellett merülnie, és aminek a fénye a teliholddal vetekedett, és átütött a nadrágzsebén a csillogás ‒ nem tűnt bóvlinak. A búvárkodás nem esett mindenesetre jól neki, ölni tudott volna egy csupor fölforralt tejért. A Cilárik kunyhójában égett a világ. Halottaknak főzte a békacomb-apanázst, és mikor csöngetett hozzá valaki, azt hitte, megint a bajszosok jöttek böllenkedni vele. Meglepte a csuromvíz látogató. És ahogy meglátta a zsebében az izzó karikát, menten a szívéhez kapott. Csókra nyújtotta a kezét a Tolnai Öcsi bácsinak, az meg föltűrte előbb a csöpögő ingujjait, és kezet csókolt boldogan. Mint dámáknak régen a grófurak. Fecskét lehetett volna fogatni vele a gyűrű miatt, ha röpködött volna fecske az árva telihold alatt. Üss! Ez volt a Tolnai Öcsi bá alkarján a fölirat, a Cilárik meg biztos volt benne, hogy kell még bicepsztájt egy szónyitó S betűnek lennie. Márpedig – magában így okoskodott ‒ összeolvasva akkor az más nem lehet, csakis a vakcsibeszárnyakra vonatkozó utasítás. És akkor a Tolnai Öcsi bácsi a jövendőbelije. Behívta hát az ázott vén vőlegényt, de szólni alig tudott. Bicegve rezgették a levegőt a hangszálai. Hellyel kínálta az öreget a diófa alatt, amin szerelmeskedni látta a minap a madarakat, és sántikált is forralni egy csupor tejet, és a kemencébe tolta a pácos vakcsibeszárnyakat. Süss! Ezt adták ki a fejében az öreg karjára varrt betűk. Épp az éhes szellemek receptje szerint. Begyulladt alaposan. Amíg puhult a tűzön a hús, a kamrában tollászkodott. Magára vett egy kányatollakból varrt estélyi ruhát, amelyben az anyja parádézott régi boszorkányszombatokon. A Tolnai Öcsi bá alig ismerte meg, mikor tálalta a füstös szárnyakat. Hogy a gyűrű vette-e el az eszét, vagy pedig a kancsal vakcsibék, nem tudni pontosan. Akárhogy is, azt kérdezte a Ciláriktól, hogy baj lenne-e, ha míg a kemencén szárad az inge, nála marad. Az meg elmosolyodott, és azt súgta, nem baj, dehogy. És hosszú évek óta először nem hazudott.
