Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Havasréti József: „Ez a tiéd…”
17 kodót, amiért fegyelmi eljárás elé állították, de végül megúszta. Az incidensnek több következménye is lett. Egyrészt békén hagyták, másrészt levegőnek nézték, de Ákost ez nem érdekelte. Nem volt rájuk szorulva, se az elnézésükre, se a jóindulatukra. Valami mégis megváltozott. Elhatározta, hogy kilép a lacipecsenyés bizniszből, és hogy ő „megmutatja”. Bizonyítani fog. Többre viszi, mint ezek. Persze kettős játékot játszott, festő akart lenni, igazi festő, befutott festő, csak hát a pénz erősen vonzotta. Nem akart padlásszobában koplaló művész lenni, nem akart „okos” művész lenni; karriert akart, amilyet ő elképzelt magának. Tudta, hogy csak két dolog számít: az érzéki felszín és a téma. És a kényes egyensúly mindezek között, úgymond harmadiknak, hogy ne kibaszott giccses szarokat fessen, mint a Szenes Laci meg a Czompó Béla. Persze a pénz is számított, és mind nagyobb súllyal esett a latba. Ákos jól élt. Vett egy használt Audi százast, és ha tudott, kiruccant Nyugatra. És talán az idők végéig, élete végig dolgozott volna a piacra, mikor a Fater váratlanul meghalt. Égi jel volt, amit az istenek küldtek az Ákosnak. Amikor néhány próbálkozást követően végre megértette, hogy ő (a Faterral ellentétben) nem tud olcsó (értsd: lopott) húst szerezni, ami a profitot alapvetően hozta, akkor begyűjtötte a kintlevőségeket, aztán beszélt a galambdúcos haverral, akivel és ahol a kolbászt felfüstölték, ezt ugye nem tudták volna megoldani máshol, akinek amúgy is elege lett belőlük addigra, mindig úgy érezte, hogy Ákosék átverik-lehúzzák, és egyébként is: más tervei voltak. Nem akar már fűrészport hordani a füstölőbe, Ákosék körül ugrálni, meg idegeskedni, hogy mi lesz az adóhivatallal. Mikor a Fater kidőlt, Ákos elnapolta a gyászt, a lakásra sietett és mindent összeszedett onnan. Jobb megelőzni a vitákat Zolival, hogy mi jár neki a Fater után – Ákos úgy vélte, nem sok, mert a Zoli csak ritkán segített nekik, egyrészt a rossz keze miatt, másrészt mert komolyan vette a tanulást, és nem akaródzott neki darabolni a húst, hajtani a darálót, tekerni a töltőt, lent dagonyázni a szuterén mélyén, a hideg villanyfényben, a tömény zsír-, hús-, és fokhagymaszagban. Büdös neki, az ám. De akkor a kibaszott markát se tartsa. És amiről a Zolika nem tud, arról vita se lehetséges, ez is egyértelmű. Eladták a Fater-féle lakást, a pénzt elfelezték, ehhez Ákos ragaszkodott, ez volt a korrektség szükséges minimuma, a becsületes döntés, amire hivatkozni lehet, ha az öccse később pénzért kuncsorogna. Estére sikerült feldühítenie magát. Fel-alá járkált a nappaliban, néha felgyorsított, szinte már rohangált. Időnként megtorpant Ákos képe előtt és az aszfalt redőit bámulta. Kezdte kapizsgálni már. Nem. Ő ezt nem akarja. Neki ne üzengessenek, se élők, se holtak. Hagyjatok, gondolta. Lerángatta magáról a ruhát, kiment a falikúthoz, és töltött magának egy nagy pohár vizet. Ivott, aztán újratöltötte a poharat. Bevitte és a rekamié lábához rakta. Hogy kéznél legyen, ha éjjel felébred, és érzi majd a poklot, lent, az alkoholtól kiszáradt, szétivott gyomorban. Evésre nem is gondolt már, a maradék étvágya is elment a tárgyból áradó förtelmes szag-
