Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Darvasi László: A legvidámabb vers; Vidáman várom Kingát, aki a piacra ment (versek)
3 Darvasi László A legvidámabb vers Ha vers nincs is, de vannak úgynevezett jó, rossz, pocsék vagy szép versek. Vannak egyenesen dilettáns költemények, melyek mégis javára válnak az embernek, jóllehet ember sincsen, csak mihasznák darálnak életeket, rászedettek pengetik a pünkösdi hárfát. Bűnösök és áldozatok bábjai között sziszeg a szél, mind hűvösebben keringő lélegzet. A rossz vagy jó versek róluk szólnak. Koldulnak és pazarolnak, egytől a kettőig jutnak, minden megoldás érdekli őket, ahogyan bennünket is, természetesen. Mihasznaként ünnepeljük a verejték gyöngyvirágát, bűnösökként a jóság malacát, vakon csodáljuk a harctéri mező tarkaságát, ártatlanul a heverünk a lepedőn táncoló foltok báljában. Adjuk, ami már a másé, kérjük, ami már a miénk. És igen, igen, a csodálatos költészet. A vers nem szól semmiről, mert nincsen. Ha verset írsz, te sem lehetsz, nem vagy senki és semmi, hiába könyörögsz, mint a pergő só, hogy ami van, értsen meg téged. A semmi csak szeret, ennyit tud, és ha lennél oly együgyű, hogy fölfognád, mire jó, mire elég vagy nem elég, biztosan verset írnál. És a vers jó, rossz vagy hiábavaló lenne. Nem is lenne vers.
