Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Fried István:Előszó (egy elképzelt Jókai-monográfiához)
42 cióval, bármikor előveheti az emlékiratot, ellenőrizheti, kiegészítheti az elbeszélés során megismerteket. Ez az önfelmentő cselekvés szintén része az elbeszélésnek: játszi önvédelem, hogy nem megy bele a részletekbe, hogy egy folyamatnak állomásait ugyan jelöli, de ennél sokkal többre nem vállalkozik. Fő törekvése, hogy a „hírhedett szépség” színeváltozásait ne ifjabb Dumas Sándoréhoz hasonlóan érzékeltesse, de megőrizze az olvasói érdeklődést, amelyet előbb magasra csigázott, utána megkísérli, hogy kielégítse. Ezt követőleg újra fordulatossá válik a történés, hogy belefusson egy melankolikusabb, de nem érzelgős befejezésbe. Lényegében a Dumas által megkonstruált „modell” szerint jár el, az ünneplés – visszavonulás – kalandos vállalkozás – megtérés ritmusában hasonlóképpen jár el az elbeszélő, mint a színmű. Egyébként minden más, Jókainál szinte minden a Dumas-mű ellentettjeként működik. A kérdés feltehető: vajon miféle olvasói mechanizmus csatlakoztatható az elbeszéléshez? Elsősorban az az olvasó lesz kivételesen előnyös helyzetben, aki ismeri a Dumas-színművet, az óhatatlanul rákényszerül a konfrontálásra, és képes az ennek során kibukó humoros és kalandos epizódok értékelésére. Aki viszont csupán ezt az elbeszélést lapozta át, és fogalma sincs egyik előszövegről sem (többes szám, hiszen az elbeszélés kettőt tüntet fül, ráadásul egy prózait meg egy drámait), az legfeljebb Jókai furcsa eljárását, excentrikusságba vesző képzelőerejét és sejtető erotikus utalásait veszi tudomásul. Ez a kétféle olvasási lehetőség belekomponálódik a műbe, a drámai előzmény ugyan megemlíttetik, de másképpen kívül marad a történeten. Teljesen „hitelesnek” talán csak az emlékirat marad meg. Ezek után térek vissza az elbeszélés szövegéhez. Annyit még, hogy Jókainak a színésznői létről pontos információi voltak.10 S mint oly sokszor a Jókai-pályán, ezeket a belső információkat oly meggyőzően poétizálta át, tette regényei, elbeszélései motívumaivá, hogy egyrészt elfedetten hagyta, másrészt meggyőzővé tudta emelni. A színésznő lényege a színjáték, egyszerre Phaedra és Elektra (zárójeles kitérés; Jókai és/vagy az elbeszélő ügyel arra, ha Franciaországban játszat el egy történetet, akkor olyan alakokat, színműveket emleget, amelyeket francia színpadon játszottak-játszanak, közel akkortájt, mikor az elbeszélés cselekménye). „Egyszer asszony, máskor leány”. Majd visszavezet a megkezdett történethez: „A szerelem csak játék. Versben is jó, de prózában még jobb.” Enigmatikusnak tetszhet, gnómának vagy aforizmusnak. A következő mondat tartja a hangnemet: „A szűziesség mirtuszkoszorúját viselni dicsőség; de elveszteni diadal.” Vissza Dumas-hoz: Az ellenkezője történik! Az elbeszélő úgy tett, mintha ki sem mozdult volna az irodalomból, pedig csak a színjátékból nem mozdult ki. Nem a klasszicizmus verses drámájáról van szó (mely még Voltaire▼ 10 Jókai mindkét házasságát színésznővel kötötte, mindkét alkalommal botrány övezte.
