Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Patak Márta: A fegyverszünet után
6 metve a nagyapja, ezért az újságok után a városban foglalkoztatott hadifoglyok névsorát is átböngésztem, azonban az orosz és szerb nevek mellett olaszokat nem találtam, sem a cukorgyáriak, sem a malomban dolgozók között, merthogy ennek a két üzemnek az adatait dolgozták föl részletesebben a kutatók. Tanácstalanul álltam az anyagaim fölött, mert Gino Mencarelli eltűnése ügyében az egyetlen kézzelfogható adat az a vonatból kiesett ismeretlen olasz hadifogoly maradt, akiben én ösztönösen Gino Mencarellire ismertem. Tisztában voltam vele, hogy nagyon nagy szerencse kellene hozzá, hogy valamelyik doboz mélyén lappangó irat támpontot adjon a további kutatáshoz. Mivel az újsághírben szereplő sérült katonán kívül nem találtam olasz hadifogolyra vonatkozó hivatkozást a forrásaimban, Daniella nagyapja pedig a postai bélyegző szerint november 14-én adta föl a levelezőlapot Kaposváron, szinte minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy csakis ő lehetett a szerencsétlenül járt fiatalember. Egyetlen bizonytalansági tényező, hogy a forrásaim szerint csak 19-én indulhattak el hazafelé az olasz hadifoglyok a táborokból, bár közben az is igaz, hogy feltételezésem megerősítésére ott a rövid újsághír, melyben a Somogyvármegye egyértelműen olasz hadifogolyról tudósít, ráadásul a két település, Beleg és Somogyszob elég közel van a határhoz. Gino Mencarelli tehát elindult hazafelé Kaposvárról, de útközben valahogyan kiesett a vonatból. El tudom képzelni, nemegyszer láttam filmen, ahogy a zsúfolt vonatok lépcsőjén, tetején, ütközőjén utaznak katonák. El tudom képzelni, ahogy a szabadulás mámorában egymást lökve-taszigálva igyekeznek fölkapaszkodni az indulás előtti utolsó pillanatokban. Bármi előfordulhatott. Vagy talán a zsúfoltság elől menekült, és csak friss levegőt akart szívni. Sokáig állt a vonat a két település között, sokan leszálltak levegőzni, kinyújtóztatni elgémberedett tagjaikat, nem akarták érezni a másik testének kigőzölgését, legalább, amíg a vonat elindul, és amikor végre felharsant a mozdonyfütty, ugyanaz a lökdösődés-taszigálás ismétlődött meg, mint a kaposvári állomáson. Valahogy így történhetett. Felfedezésem után nem írtam rögtön Daniellának, mert teljes bizonyossággal mégsem állíthatom, hogy nagyapja azonos volna azzal a hadifogollyal, aki kiesett a vonatból, vagy ha azonos is, ki tudja, mi lett a további sorsa. Mi van akkor, ha a kórházi ápolás során magához tért, és beleszeretett az ápolónőbe, feleségül vette, és itt maradt vele, álnéven élte tovább az életét? Láttam már ilyet is filmen, olvastam is, nem egy ilyen történetet. Nem tudom, mondjam-e Daniellának, hogy egyelőre csak annyit sejtek, a nagyapja ismeretlenül itt nyugszik a kaposvári temetőben. Nem vagyok elég okos. Egyik pillanatban azon tűnődöm, vajon változtat-e valamit is a lényegen, ha Daniella megtudja, hogy nagyapja elindulni elindult ugyan, ám a sors úgy akarta, hogy mégse érjen haza. Nem ágyú- vagy puskagolyó végzett vele, hanem az esés következtében szerzett sérüléseibe halt bele. Vagy már a lábadozás idején a kór-
