Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
156 mindent magában foglalni akaró, szétfeszíti a fogalmi pontosság kereteit és értelmezhetetlenné válik, legalábbis abban a formában, ahogyan az előszó artikulálja.17 De végső soron mik is lennének tehát mindazok a metamodern jegyek, jellemzők az előszó szerint, melyek az antológiában olvasható szövegekre érvényesek? A rövid namedropping során ezekről esik szó: 18 nem szövegszervező elv az intertextualitás; nem jellemző a paródia; újragondolják a szerzők a formához és a zeneiséghez való viszonyt; visszatér a vallomásosság; jellemző a metareflexív irónia; tematikák: (autofikciós) identitáskérdés, ökológiai válság, társadalmi és szociális kérdések, szegregáció (külön említi ezt a két fogalmat az előszó, de utóbbi előbbi része), személyesség, történelemhez és örökölt hagyományhoz való viszony, családszerkezetekhez való viszony, testpoétikák a traumákon keresztül,19 test és nyelv egymásba íródása, a kelet-európai léthez való viszonyulás újragondolása, s végül a metamodernizmus kvintesszenciája: oszcillatorikus, elbizonytalanító gesztusok. Mindehhez csak két megjegyzés: az egyik, hogy a gyűjtemény versei valóban remekül példázzák a felsorolt jellemzőket, tematikákat, sokszor akár egy-egy szövegen belül is többfélét megvillantva, felhalmozva belőlük, s poétikailag is hasznosítanak sok elemet, de nem vagyok benne biztos, hogy szükséges efölé az örvendetes sokféleség fölé egy ernyőfogalmat húzni. A másik pedig, hogy az elbizonytalanító gesztusok kapcsán nem mindig voltam meggyőzve azok tudatosságáról, azaz, hogy nem pusztán szerzői bizonytalanságokról van szó. Azoknak a nem-erdélyi szerzőknek a felsorolását teljesen feleslegesnek éreztem, akiknek poétikájára szintén érvényesíthetőnek tűnnek a metamodernizmus paraméterei, hiszen az antológia nevei és szövegei ismételten csak nincsenek rászorulva arra, hogy ezek a vélt vagy valós kapcsolódási pontok legitimálják őket. Ahogyan arra sem, hogy az előszó kiemelje, hogy az itt olvasható versek (már) nem szárnypróbálgatások, sok esetben három–négy köteten is túl vannak egyes szerzők, valamint sokan maguk is szerkesztők.20 S végül egy igen konkrét olvasási javaslatot is kapunk (különös tekintettel a „kell” szóra): „[t]ehát az itt szereplő versek olyan művek, amelyeket nem érdekességképpen, esetleges egymásra kerülésük mentén kell olvasni, hanem a folyamatosan alakuló irodalom új irányba történő kibillenésének lenyomataiként.”21 Szerencsére a kötetet olvasva nem az valósult meg, hogy a metamodernizmus kritériumrendszerének megfelelően, mintegy illusztrációként szerepelnek a ver▼ 17 Németh Zoltán, A metamodern mint antropológiai posztmodern? Alföld Online , 2021. 12. 11. Link: http://alfoldonline. hu/2021/12/a-metamodern-mint-antropologiai-posztmodern/ Utolsó letöltés: 2022. május 3. 18 André–Horváth 2020. 16–20. 19 A felsoroltak közül jelenleg talán ez a legkurrensebb. 20 Hogy ez pontosan mire is volna garancia, nem tudom. 21 I.m. 22.
