Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Kovács Edward: A dolgok hűsége; Csak az közeledhet, ami távol kerül (versek)
59 Kovács Edward A dolgok hűsége A megmaradás nem lehet döntés tárgya, nem lehet puszta kötelmek parancsoló visszatartása, nem lehet kényszerű szorítás, melyben óhatatlanul sérül a döntéshozó autonómiája, mely eleget kíván tenni a komfortnak, amely mindennapjait adja. Bár az autonómia előző mondatban említett, de ki nem fejtett elgondolása feltehetőleg sosem létezett a maga steril, a függések fertőző hálójától megtisztított formájában, mégis, a megmaradás nem lehet obligát, nem lehet a ráutaltság terhelése, nem lehet a veszteség birtoklási vágyon alapuló félelme, nem lehet választási lehetőség. Hiszen utóbbi esetben már nem is megmaradásról beszélhetünk, sokkal inkább csak a megmaradás melletti döntésről, amely nem a megmaradás miatti megmaradás, nem egy önmagáért való megőrződés, hanem egy feltételhez kötött, ezért értékében már mindig is degradált minőség. Nem önmagunkért, nem is a másikért kell megmaradnunk, hanem a megmaradásért önmagáért. Sőt, ez a kell valójában nem is imperatívusz, nem parancsolás, csak egy eleve meglévő stabilitás mindig hozzáférhető felkínálkozása. Ez a felkínálkozás nem időhöz kötött, nem múlt, nem jelen, sem jövő, de még nem is ezek egymásra vonatkoztathatósága, hanem egy mindezeket megelőző hívás, szakadatlan mormolás. Egy folytonos, az eltévedés kockázatával fenyegető visszatérés a van ba. Meg kell találnunk azt a megmaradást, amely egy elhatározás előtti elhatározás, minden elhatározást lehetővé tevő elhatározás, egy elő nem állítható, fel nem mutatható, de a felmutatás lehetőségfeltételét jelentő elhatározás, amely úgy van jelen, hogy közben mindig is távol marad, és úgy van távol, hogy közben mindig is jelenhez kötött, érkezés nélküli közeledés, eltűnés nélküli távolodás. Megmaradni egymásnak olyan hűségesen, ahogy az emlékezetbe vésődő dolgok képzetei láttatják állandóságukat. Ahogy a tárgyak minden egyes alkalommal odaadóan és készségesen felkínálják maguk a szemléletnek, ahogy eltartottságukban megmutatkoznak, ahogy a világ maga ez az állandó el- és távoltartottság.
