Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Szabados Attila: Pomelo; Úgyse; Naptár; Vérsűrűség (versek)
56 Szabados Attila Pomelo Átmentem, beszélgetés közben arra kért, hozzak neki egyet abból a nagy, sárga gyümölcsből, aminek nem lehet megenni a hártyáját. Mert keserű – ezt rövid gondolkodás után teszi hozzá. Pomelo? – kérdem. Az. Másnap megint, és legközelebb is, nem megyek-e bevásárolni a külvárosba, vagy a piacra, ott biztos lehet kapni. Tavasz van, nincs szezonja – mondom dühödten, kifogást keresek. Megértően felhúzza a szemét. Anyámnak is beszélek róla, majd ő megnézi, ha szünetben kimegy a városba. A pomelo kora nyárra elfelejtődik. Temetés után nincs tor, nincs étel, vendégsereg. Este anyámmal pomelót hámozunk. Kapargatjuk a keserű, fehér hártyát. Úgyse Sétálunk az Omega Temetkezéshez, ajándékos táskában visszük a ruhákat – kosztümöt, harisnyát, bugyit. Valamit elfelejtettünk. Egy pár cipőt. Majd másnap behozzuk. Szép urnáink vannak – mondja a titkárnő, a fal mellett sorakozó színes készlet felé mutat. Nem hamvasztják – mondjuk, és átkísérnek egy szűk terembe, ahol,
