Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Owaimer Oliver: Mer' az egész bio (Závada Péter: Gondoskodás)
119 még egy bezárkózó szubjektum önleírását adó kastély-allegóriában szerepel: „A kastélyban nőttem föl, és a kastély bennem, / etettem félelmemmel, gondját viseltem, / fölneveltem, az ujjam hegyéig kitölt.” (14) A Karaván című költeményben a világra rányíló jelenvalólétet [ Dasein ] elsődlegesen meghatározó gond [ Sorge ] mint gondoskodás [ Besorgen ] jelenik meg, mely a kéznéllévő (nem eszközként jelenlévő) illetve a kézhezálló (az eszközként használt, tehát önmagán kívülre utaló) dolgokkal való mindennapi foglalkozás létmódját jelenti: „A gondoskodás az, ahogy a hétköznapokban / vagyok, de ez köszönőviszonyban sincs / a vesződséggel, mégis megmakacsolja magát / a fa az önkéntelenül kezembe simulóban. / Kiragyog ásóból az ércbánya / katedrálisból a mészkő.” (26) Végül a Rekviem Steve Irwinért az együttlétet [ Mitsein ] megalapozó gondozást [ Fürsorge ] mutatja be, amely a gond egy mélyebb értelmét kínálja: a létezésnek azáltali újrafogalmazását, hogy a Másik léte hozzám hasonló, viszonyszerű lét:9 „Az ágak közt nyüzsgő sokaság, / családok gazdag rendszertana, / a fészkekben kezdetleges / ivadékgondozás .” (67) [Kiemelések tőlem – O.O.] Ami a versek megközelíthetőségét illeti, kétségtelen, hogy például az Az utca kisötétül... vagy más, a kötet első felében található, túlzottan sűrű és töredékes sorok – érzéki-érzelmi bevonódást kínáló textusok hiányában – néhol ellenállnak a szövegértésnek. A „látvány nyers önkénye” (32) – az erős kognitív erőfeszítések ellenére is – kiiktatja a kapcsolódást biztosító személyes reflexió lehetőségét. E szövegérthetőségi problémákat hajlamos vagyok a saját értelmezési hiányosságomnak tekinteni, azonban még mindig felmerül két kérdés e szövegek célközönségét és poétikai törekvéseit illetően. Egyrészt mennyiben kérhető számon, egyáltalán számonkérhető-e egy alkotáson, ha esetleg csak kevesen rendelkeznek az értelmezéséhez szükséges háttérismeretekkel? Másrészt mennyiben merül ki egy műalkotás érvényessége pusztán egy adott fogalmi rendszer illusztrálásában, ha kizárólag a megfelelő speciális elméleti tudás birtokában vagyunk képesek megközelíteni azt? (Úgy hiszem, e kérdések nem a tárgyias líra beszédmódjának legitimációjára kérdeznek rá. Elnézést a tisztességtelen összehasonlításért: Rilke Archaikus Appoló-torzó vagy Párduc című versei a középiskolás tananyag részét képezik, melyekből a fenomenológiai tárgyiasság kérdéseiben kevéssé tájékozott olvasók is képesek érvényes interpretációt alkotni. Hogy a szerző költészetéhez és generációjához is közelebb álló példákat említsek, utalva e tágan értett, új poétikai irányzat „régibb” és újabb darabjaira is: Korpa Tamás Inszomnia vagy Sirokai ▼ 9 „Az a létező azonban, melyhez a jelenvalólét mint együttlét viszonyul, nem a kézhezálló eszköz létmódjával rendelkezik, hanem maga is jelenvalólét. Erről a létezőről nem gondoskodunk: ezt gondozzuk .” [Kiemelés az eredetiben.] Martin Heidegger , Lét és idő, 26. §., ford. Vajda Mihály– Angyalosi Gergely– Bacsó Béla– Kardos András– Orosz István, (Budapest: Osiris Kiadó, 2001, Sapientia humana – Martin Heidegger művei, 2001), 147–148. (a teljes fejezet, melyből talán jobban megérthető Heidegger gondoskodás-gondozás fogalma: 143–153.)
