Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
82 S ha arra gondolt, hogy mi volna ezen a képen, rendszerint azt a padot látta maga előtt, ott az Arábia kávéház közelében, ahol gyakran szokott üldögélni mindenféle szegény népek között, akik mint a kivetett, vagy elmaradt s megöregedett munka jelképes alakjai éltek s változtak képzeletében. Jövendő képén ezek az emberek ültek volna lenyűgözötten sorsuktól és a naptól, s pihenve, merengve, bóbiskolva, horkolva olvadnának össze a nyári napözönnel, amelyből csak elnyűtt húsuk s ruhájuk kopott színei világítanának elő bágyadt izzással... Hátuk megett pedig a Duna áradna tova magosán, s ez a folyékony másik végtelen s színes fényözön elragadná magával mindazt, amit a nap olvasztó, bomlasztó özöne az alakok emberi mivoltából meghagyott...64 Fontos mozzanat, hogy a képen a „kivetett” és „megöregedett” munkások kapták volna a főszerepet, akik egyfajta közösségben „olvadtak volna fel”. Ebben a gondolatban ismét benne rejlik a „szeretet kommunizmusának” eszménye, hiszen Leviát azokat festi meg, akikre haszontalanságuk miatt már nem tart igényt a társadalom. Pap Károly a Zsidó sebek és bűnök című vitairatában tovább viszi a – szó tágan vett értelmében – kommunista Jézus-képet. Kéziratban maradt történetfilozófiai fejtegetésében azonban a kommunizmus megvalósult formáit negatívnak tartja,65 de az egyenlőtlenségek eltörlésének utópisztikus igénye továbbra is megmarad hitrendszerében. Pap Károlynál a vallás szekularizálásának nem volt erőszakos jellege, esetében inkább az Artner Edgár-féle „szeretetkommunizmusról” beszélhetünk, és annak jegyében a társadalom megreformálásáról. Ebben az értelemben Leviát, akárcsak Mikáél, „szelíd felforgató”, aki szeretetközpontú viselkedésével okoz felfordulást: „A készülő oltárkép körül valóságos forradalom kerekedik. A csoda nem születik meg. De magával sodorja és elpusztítja a főbírót is” – írja Szegi Pál a Nyugatban megjelent kritikájában. 66 A társadalmi problémák – így például a bíró pozíciójából fakadó visszaélései – már Leviát megérkezése előtt is észrevehetők voltak a faluban, de a festő jelenléte akaratán kívül is megváltoztatta a közösség „dinamikáját”, és elindított egyfajta változást.67 Így ér össze a három műfaj: a tár sadalomrajz, a művész- és a Krisztus-regény A nyolcadik stáció lapjain. ▼ 64 Pap, A nyolcadik stáció, 6. 65 „Ezzel szemben az a nagyon kevés jó, ami egyáltalán lehetséges volt a nemzetben, az a néhány mélyebb, finomabb, választékosabb és ezért passzívabb szellem, ami – a kapitalizmus szakaszában – robotban, őrületben, betegségben és főként nyomorban pusztult el, mostantól a nemzeti szocializmusok (kommunizmusok) idején valószínűleg világra se jöhet, vagy pedig a szennyes politikai pokol légköre már csírájában fogja eltiporni és halálba kergetni.” Pap Károly, „Történetfilozófiai töredék”, in Zsidó sebek és bűnök és más publicisztikák, összeáll. Petrányi Ilona és Kőbányai János, 253–292. (Budapest: Múlt és Jövő Kiadó, 2000), 254. 66 Szegi Pál, „Pap Károly”, in Csűrös, Megváltás..., 74–77., 78. 67 Ez a változás azonban nem feltétlenül jó, de ennek az is lehet az oka, hogy a „vénleány” és a bíró nem voltak képesek szeretetet gyakorolni egymás felé, ezért is végződhetett harcuk mindkét fél erőszakos halálával.
