Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: Az antiár-fa; Kihunyt a nap fénylő korongja; Az égen oszladoz a fellegek raja; Szabadság árva magvetője; Bacchusi dal; Dadámnak; A Kaukázus; Kolostor a Kazbeken; Szent szerzetes atyák, és nők, telvén erénnyel; Ha túl a városon bóklászom egymagam (versek) (Soproni András fordításai)
54 Szabadság árva magvetője Kiméne a magvető vetni (Máté 13:3) Szabadság árva magvetője, Midőn még alig pirkadott, Kimentem én a rab mezőre, Hogy hintsek éltető magot, Ártatlan kézzel, hittel telten, De csak az időt vesztegettem, Hiába volt a munka, gond... Legeljetek, ti jámbor népek! Kihunyt a becsület, a láng. Mit ér a szabadság tinéknek? Olló nyír, vagy levág a bárd. Kap jussul szolganemzedéktek Korbácsot s csengettyűs igát. Bacchusi dal Mért ült el a víg zene, dal? Zendüljön a bacchusi ének! Üdv néktek, a nők seregének! Gyöngéd szüzek és tüzes asszonyi kar! Színültig az érckupa telve! A sűrű ital Aljába hamar Szent gyűrűtöket belevetve, Emeljük a kelyhet, igyuk ki egészen! A múzsahad éljen, az értelem éljen! Szent nap sugaras tüze, égj! Mint mécsben a láng halaványul, Ha lobban a hajnali ég, Kialszik az áltudomány is magátul, Az értelem napja, ha kél. Hát éljen a fény, takarodjon az éj!
