Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Géczi János: Zárótársulás; Számít rám… (versek)
13 Őmaguk alkotják a végső rendet, a zárótársulást. Itt a fű azt mondja, fű. A völgy állítja, völgy. Az aljnövényzet, a tavaszi aspektusában, medvehagyma s elegáns Galanthus nivalis a patakparton. A szél szél, s áttetsző húsába belevésett mondat. Számít rám... Számít rám a sajgás a vádlimban. A félelem, ha forog a ringlispíl, az üvegnyelv alakú nyalóka savanyúsága a búcsúban, s a tükörkép a mézeskalácsban. A gallyakon futó lila láng a júdásfa virágzásakor, az elragadtatás a tavasz olimpiáján. A kézfej májfoltja, a lábra húzott ólomcipő. Az a költő, aki nem képes magára ismerni, tudja, nélküle nincs se folt, se súly, se vers. A naplemente, amely akkor is végbemegy, a hegy mögött vagy a tenger peremén, ha nem nézik, s nem szükséges hozzá kilátópont, hogy megtörténjen. Az éjfél utáni első perc, amelyhez sem Himnusz, sem államfő nem tartozik. Semmi sem bír szűnhetetlen lenni, és semmi sem véges. Nincs, amin nem állna jól, mint hangyabolyon az odavetett fenyőtű, a fénylő fülönfüggő, a vállról könnyen lecsúszó selyem félasszonánc.
