Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Szeberényi Zoltán: A lélek hossza avagy A költő tudománya (Tőzsér Árpád: A lélek hossza. Tanulmányok, kritikák, esszék, jegyzetek)
127 Köztudott, hogy Tőzsér az egyik, ha nem az egyetlen alapos hazai ismerője és elismerője Cselényi költészetének. Ezt bizonyítja a Hipertext à la Cselényi László című, az alkalmiságot messze meghaladó színvonalú, Cselényi Posonium életműdíjának átadásakor elhangzott laudáció is. Tudvalevő, hogy Cselényi a lendületes és sikeres pályakezdés után, főként párizsi tartózkodását követően, afféle alkotói krízisen esett át, hosszú évekig nem publikált verset. A hallgatása azonban nem jelentett nála tétlenséget, átírta, szinte újraírta az egész életművét, hogy aztán a hosszú médiacsend után új esztétikai minőségekkel felvértezve térjen vissza az irodalomba. Olyan maximálisan képlékeny, tetszőlegesen formálható szövegstruktúrákat hozott létre, amely Cselényi néhány elemzője szerint csak a véletlennek és az improvizációnak teret engedő zenei-szerkesztői elv, az aleatória felől mutatkozott megközelíthetőnek. Tőzsér ennél is tovább megy egy lépéssel, szerinte a „Cselényiforma végletes nyitottságát bizonyítandó, alkalmazhatunk rá akár egy jóval újabb szövegértelmezési módszert, az ún. Hipertext-elméletet is”. (Azaz a „szöveg- vagy információtömbök ún. nonszekvenciális szerveződésének” teóriáját.) Cselényi László avantgárd jellegű életműve mindenképpen egy különálló, egyedi fejezete a szlovákiai magyar irodalomnak. A kötetet Vegyes műfajban címen öt tanulmány zárja, amelyek mindegyike, bár különféle alkalmak-célok ihlették őket, a kritikai gondolatiság és emlékezés szférájába tartozik, azonos rendező-szerkesztői elvhez igazodik: egységesen vallomás jellegű. Maradéktalan lehetőséget kínálva Tőzsér esszenciális gondolkodási paradigmái, esszéírói kvalitásai érvényesülésének is. Az északi géniusz metamorfózisai című esszé lényegében virtuális vita a felvidéki Eperjesről származó, méltatlanul csaknem elfelejtett filozófus íróval, Hamvas Bélával az „északi géniusz” fogalom megítélésében. Hamvas az egyik legismertebb könyvében (Öt géniusz ) az északi géniuszt, amelyhez a mi területünk is tartozik, sommásan elmarasztalja, a „nyugat kulturális provinciájának”, „hagyomány és kulturális központ nélküli tartománynak” minősíti. Tőzsér szellemes és meggyőző érveléssel korrigálja ezt a minősítést, és megvédi az északi géniusz rangját. Bebizonyítja, hogy Hamvas a 18–19. század relációiban gondolkozik, és nem vesz tudomást a 20. századi Közép-Európa íróinak-gondolkodóinak eredményeiről és kulturális központjairól. A Findzsák és meszelyek, a Hagyománytörténés 2013 és a Klumpa című írásokat is az azonos téma köti össze. Az első egy nosztalgikus hangszerelésű, novellisztikus eszközökkel megformált, a szem- és fültanú hitelességével megírt visszaemlékezés a szlovákiai magyar irodalom második világháborút követő „kávéházi hőskorából”. Abból a korból, amelynek szereplői közül a visszaemlékezőn kívül már csak alig néhányan élnek. A Hagyománytörténés 2013 sem nélkülözi a visszatekintő életrajzi elemeket, de minden nosztalgia nélkül. Témáját az alcím, A hatvanas-hetvenes évek magyar irodalmainak felvidéki nézőpontú restrospektívája világítja meg. Tőzsér a múlt
