Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Brunner Attila: Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén II. (Szempontok az alföldi parkok kutatásához)
105 majd 1895 késő novemberében és decemberében. 1897-ben további földmunkákat végeztek, de a park ekkor már kész, karbantartását a város ez évtől már vállalatba adta. A Lövölde kert kettős funkciót látott el. Egyrészt, tájképi kertként a pihenést szolgálta, másrészt azonban faiskolát és gyümölcsöst is kialakítottak benne. 1896-ban miniszteri rendeletre az állami faiskolákból jelentékeny mennyiségű csemete érkezett, gyümölcsfák és díszfák, fenyők vegyesen. De a város kért az alcsúti József Főhercegi Jószágigazgatóságtól is, honnan ha mást nem is, ígéretet kaptak csemeték küldésére. Hein munkájával a városvezetés annyira elégedett volt, hogy 1897. szeptember 3-án hatósági bizonyítványt állítottak ki, miszerint „úgy a park tervezésénél tanúsított kiváló szakképzettségének, mint az ahhoz szállított fák, cserjék és egyéb ültetvények jól nevelt és szépen fejlett példányainak a hatóság megelégedését kiérdemlette.”21 Éppen ezért sajnálatos, hogy maga a kertterv nem maradt fenn, az egykori Lövölde kert csak az iratokban említett fajok és egy évtizedekkel későbbi leírás alapján képzelhető el. Az angolkertet maszkírozó bokrok, facsoportok, alléfák alkották (nyírfa, platán, hársfa, vörös juhar, gyöngyvirágcserje, loncok, piramisfa, kőris, molyhos nyír, korai juhar, árbocakác, fenyők, jezsámen, orgona, éger, gyertyán). A parkban volt tó is, aminek a létesítéséhez már akkor ragaszkodtak a városvezetők, mikor a véglegesen kiválasztott helyszín sorsa még nem dőlt el. A Lövölde kert kedves üdülőhelye lett a városnak. „Keskeny park ez, hosszúsága nem egészen másfél km, szélessége 150–200 m között váltakozik. Területe mintegy 20 kat. hold, faállománya 70%-ban szilfa. [...] Akad egy-egy tölgyfa, szétszórtan fenyő, kőrisfa, vadmeggy és akácfa. Az aljnövényzet a fák között a kevés számú utat kivéve, mindenütt, néha jelentékeny nagyságú területen, összefüggő, áthatolhatatlan sűrűségű orgonabokor szövedék, néhol két méter magasan is. Két kis nádas-folt is élénkíti, melyeket tél végén lekaszálnak. Baloldalon a városi levezető csatorna folyik, partjait alacsony bodza, gledícsia, mogyoró bokrok szegélyezik” – írták róla létesítése után négy évtizeddel, 1938-ban, így bár egy közkert általában ekkorra éri el kiteljesedett állapotát, a leírás már nem az eredeti állapotokról szól, az eredeti növényzetet azonban elvadult állapotában is jól tükrözi.22 Az eddigiek alapján úgy körvonalazódik, hogy a szórakozási célú természetjárás a városhatáron kívül eső, de gyalog és kocsival még könnyűszerrel megközelíthető területek felé irányult. Így alakult ki Nagykőrös északi határában a Cifrakert, Kiskunfélegyháza délkeleti határában a Lövölde kert, Kecskemét délkeleti határában a Műkert, a nyugatiban pedig a Széktó melletti park. Cegléden az 1853 óta vasúttal is megközelíthető Kámáni-erdő Istvánligetnek nevezett részét ▼ 21 MNL BKML V. 175.b. I. 867/1893 22 Homoki Nagy 1936–1938, 55–56.
