Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
62 két tornyának repült, kártyavárként omlottak össze, egy Washingtonban a Pentagonra zuhant. (...) Az amerikaiak bosszúra készülnek, az Afganisztánban élő szaúdi milliárdost (akinek a nevét képtelen vagyok megjegyezni) vádolják az akció megszervezésével. Az egész világ fel van háborodva, de óvatos nyilatkozatok arról is elhangzanak, hogy nem élvez osztatlan rokonszenvet az USA világuralma. Azok a legmagasabb tornyok a World Trade Center felhőkarcolói voltak. Írtam már róla, hogy 1990 februárjában, az art direktorok záróvacsoráján jártam ott, arról azonban nem, hogy néhány évvel később Dórával is. Meglátogattuk egykori katonás osztálytársamat, Hankó Zsuzsit, akinek az egyik toronyban volt a munkahelye. A tragédia után hetekig aggódtunk érte, míg végül kiderült, cége időközben átköltözött egy másik épületbe, a middletown-ba. Okt. 29. (hétfő) (...) 26-án István kiállításának megnyitója. Dobozi Eszter okos elmélyültséggel beszél a műveiről. Este a helyi tévében: „A tékozló fiú hazatért”. Tudják ezek, mit jelent a tékozló? István kedvetlen, rendetlen, Dorka istápolja. (...) Nietzschét meg Tamási Áront olvasom fölváltva. Mindkettejükben van valami kimódoltság. (...) A világ zűrzavara főként István (Istvánék) útjai miatt izgat bennünket. A kiállítás, amelyet Eszter nyitott meg, a kecskeméti művelődési házban volt. Az utazások jó részét már én is csak apu naplója alapján tudom fölidézni (október 3. és 9. közt Aarhusba autóztunk, a Dán Plakátmúzeumban nyílt ötünk közös tárlata: Árendás, Baráth, Ducki, Orosz, Pócs. November elején a portugáliai Espinhóban tartott rajzfilmfesztiválra Dórával együtt repültünk), noha 2001-ben a legemlékezetesebb két olyan meg nem valósult utazás volt, amelyekről a naplóíró talán nem is tudhatott. Szeptember végén Princetonban nyílt volna kiállításom, amelyet a galériás (Marsha Child) 11-e után természetesen lemondott, illetve áttett egy évvel későbbre. A másik út Iránba vitt volna. Közös kiállításunk nyílt Dórával együtt a teheráni Honarmadan Galériában (az ott élő Sinai Gizella szervezte), Dóra meg is kapta a vízumot, én azonban nem. Többször jártam a pesti követségen, de nem árulták el, mi a baj velem, csak sokára derült ki, a passportban található izraeli pecsét miatt lettem persona non grata. Okosabb lett volna „elvesztenem” az útlevelet, de mire észbe kaptam, már késő volt. Dóra persze egyedül nem vállalkozott az útra. Nov. 17. (szombat) (...) Varga Miska könyvet akar rólam írni. Gyakran megjelenik, könyveimet, írásaimat kéri. A készülő könyvvel kapcsolatos következő bejegyzések már 2002-ből, sőt 2003-ból valók. Elolvastam, udvarias formában igyekeztem számára megírni a véleményemet. Ma elvitte. Azt hiszem, megsértődik. (2002. febr. 11.) Varga Miskával az utcán találkoztam. Azt mondta, egyetért a kifogásaimmal. (febr. 19.) Varga Miska elhozta Füzi meg Szekér lektori jelentését rólam írt művéről. Meglepően pozitívak. Talán azért, hogy Farkas vállalja a kiadást a Forrás helyett. (márc. 16.) Tegnap itt volt Varga Miska, biztatják, hogy kiadják a könyvét. Most fényképeket kér. (ápr. 10.) Tegnap itt volt Varga Miska. Fölolvasta – bőséges körítéssel – a rólam írt könyv új
