Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
59 Orosz István Emlékek apámról XIII. „Miért írom ezeket a jegyzeteket? Azért-e, hogy később elolvassam? Gyermekeimet, uno káimat majd érdekelni fogja? Én szívesen olvasnám apám, nagyapám naplójegyzeteit.” Apám visszaemlékezéseit és naplóit olvasva kezdtem gyűjtögetni és leírni a vele kapcsolatos emlékeimet, de be kellett látnom, az összeállítás nemcsak róla szól, belőlem is megmutat valamit, talán többet is, mint kéne, engem is jellemez, hogy mit választok ki a sok száz oldalnyi kéziratból, s az is, mi jut eszembe róluk. Aki az előző részeket olvasta, emlékezhet rá, hogy mindegyik elé odaillesztettem a fenti néhány sort. Aztán a kiválasztott részletek jöttek, illetve a róluk eszembe jutó emlékek, holott írnom kellett volna a kihagyásokról is. Az emlékiratból és naplókból kivett gondolatokról és eseményekről, amelyek, épp mert nem szóltam róluk, már érzem, bennem forrnak majd tovább. Amit leírtam, azzal a reménnyel írtam le, hogy megnyugvást szerez nekem, s talán, ha valahonnan figyeli még ezt a világot, békét ad majd neki is. A kimaradó idézetek jó részét persze azzal indokolnám, unalmas, mások számára érdektelen, túl személyes jellegű szövegek voltak, néhány ismerősre nézve talán bántók, de azért is száműztem egyet s mást, mert túlzott intimitásuk ma is megérint. Apám őszinteségének kiterítését, hisz nem gondolt publikálásra, sőt talán egyetlen olvasóra sem számított (nota bene: rám sem), nem mindig vállalhattam, azon meg, hogy a saját gyarló életemből vett események tekintetében szelektáljak, azzal léptem túl, hogy az ő életét írom, nem a magamét. Azt persze megígérhetem, hogy száz év múlva „felülvizsgálom” a titkosított részeket. Az előző rész a negyedik naplófüzet, és a huszadik század utolsó lapján, illetve napján fejeződött be. Emlékszem, kisfiú koromban, tízéves lehettem, egyszer szóba került köztünk a halál. Hogy mindenki meg fog halni. Te mikor? – kérdeztem. – Jó lenne megérni a következő évezredet! – mondta. Megérte. Kétezerben a hetvenötödik évét taposta. Én kétezerben az ötvenediket kezdtem... Megtalálom rám maradt könyvei közt Fritz Baade nyugatnémet professzor 1961-ben magyarul is kiadott művét: Versenyfutás a 2000-ik évig. A könyv az ötvenes évek végének, a hatvanasok elejének időszerű kérdéseit taglalta, melyek a világméretű gazdasági verseny esélyei a népesedés, a termelés, a technikai fejlődés és az oktatás, a kulturális élet területén. A nyugati kapitalista szemszögből írt anyag, a tények és a tendenciák tárgyilagos számbavétele alapján olyan következtetésekre jutott, amelyek a szocialista gazdasági rend fölényét és fejlődésének egyre szélesebb távlatait rajzolták fel a tőkés gazdasági rend korlátaival szemben, s 2000-re azt prognosztizálta, hogy a nyugati világ minden szempontból vere-