Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Lengyel András: Az értelmiségivé válás cselédlépcsőjén I. (Szegedi főiskolai éveim – lapok egy önéletrajzból)
55 noha egy méterre az orra előtt ültem egy hosszú vonatút során, sem sikerült fölismernie). A szakmát azonban nagyon tudta. Nyelvtörténetet tanított, pozitivista pedantériával, megbízhatóan. Ugyancsak főiskolai tanárként tanított bennünket Benkő László is, akinél az úgynevezett egyszerű mondatok is megmutatták, hogy nagyon is bonyolultak. Juhász Gyula versmondatainak elemzése, a predikatív viszony mondatonkénti megállapítása emlékezetes, „szép” feladatot jelentett. Ő is kandidátus volt, sőt még a mi főiskolai éveinkben lett „nagydoktor” is, azaz a tudományok doktora. (Emlékszem, a nagydoktorijához szükséges eljárási díjat, megbízásából, én adtam postára. Nagyon örültem neki, mert – nem rúgott ki, „átmentem” a vizsgáján.) A stilisztika nevezhető meg egyik fontos kutatási területeként (ilyen vonatkozásban Veres Péterről s másokról is írt), fő műve azonban a szótárkutatás áramában született. Elkészítette Juhász Gyula írói nyelvének szótárát (máig alapmű), s nagydoktoriként megírta a szótárcsinálás elméletét is. A tanszék emblematikus alakja volt „Mucsi mama”, Mucsi Józsefné, Erzsike néni, aki hangtant adott elő, jól, de szerepe ennél jóval összetettebbnek bizonyult. Az elsősöket rendszerint szárnyai alá vette, „anyáskodott” velük, még a szegedi klíma sajátosságaira is fölhívta a figyelmet stb. Igazi régi vágású pedagógus volt, a néptanítók fajtájából. Keveset publikált, de a néprajz, az irodalom és a nyelvészet metszéspontjában született cikkei jók, ma is olvashatók. A hangtani jegyzete világos, jól tanulható munka, a kor színvonalán. Stabil tudását hatékonyan adta tovább. Szerethető emberként, jó pedagógusként maradt meg emlékezetemben (s tapasztalataim szerint a másokéiban is). Bizonyos szempontból a tanszék két legérdekesebb, legjelentősebb oktatója két adjunktus volt. Békési Imre és Török Gábor. Békési karrierje később a nagydoktori fokozatig és az egyetemi tanári címig ívelt, ha jól emlékszem, főigazgatóként két ciklusban is állt a főiskola élén, de igazában nem ez az érdekes benne. Ő egy modernebb, számomra is érthető s jól követhető nyelvészetet művelt, maga is a főiskola neveltjei közé tartozott, s embersége, tisztessége kikezdhetetlen. Nem emlékszem, hogy a mi időnkben már kandidátus volt-e, vagy csak később szerezte meg ezt a fokozatot, hozzáértéséhez mindenesetre nem fért kétség. Török Gábor sokrétű, nagy tudással, nyelvészeti, irodalmi, filozófiai és művészettörténeti fölkészültséggel, kiterjedt tudományos publikációkkal a főiskola egyik, ha nem „a” legfőbb renitensének számított. Már megszületett első, nevezetes József Attila-könyve, A líra: logika, amely máig alapmű, jelentősé ge már kilépett a szegedi „körtöltésen” kívülre, de sértődésre hajlamos, erősen (s joggal) kritikus magatartását nehezen viselte el az intézményen belül nagyon erős „konzervatív” lobbi. Szigorúan szakszerű, de tekintélyeket el nem ismerő kritikai gyakorlata többször is megütközést keltett a mindig, minden rendszerhez szolgaian alkalmazkodókban. Kádár János nyelvhelyességi specialitásainak nyilvános fölemlegetése pedig botrányt váltott ki. Nem is engedték kandidálni, jóllehet produkciója minden szempontból meghaladta a másoknál elfogadott szintet. Kemény,
