Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 5. szám - Murányi Sándor Olivér: Rókázás

42

vadászok között szerényen viselkedett, a tapasztalt idősek nyomaiban lépkedett ki a lőálláshoz. Arcára nem csak a tévéből emlékszem. Akkor, és később sem értettem a félelmet, amiben éltek az emberek. Erre mondta nagyapám: – A kisember nem érti a történelmet. Csak elszenvedi. – Egyszerű vadőrként híres emberekkel találkozott a vadászatokon. Már óvodás voltam, amikor a bikafalvi állomáson leszállt előttem a vonatról női testőrei kíséretében Kadhafi. Ő is medvére jött. De erről majd máskor mesélek. A Conducător látogatása után nagyapám egész életében más miatt mosolygott, amikor valaki említette neki a rókázni szót. Sok rókát meglőtt, de a román fővárost ő se látta meg soha, csak az az egy vörösbundás, amit azon az emlékezetes estén ejtett el a varsági erdőben. Jómagam, amikor vadőr lettem, már az első sörtől rosszul voltam, annyira nem szoktam hozzá az alkoholhoz. Később megtanultam kettőt inni egy kis pálinkával, de a harmadiknál mindig megálltam, mert szeretek emlékezni másnap arra, amit teszek. Nagyon ritkán fordul elő, hogy italtól elhányjam magam. Ilyenkor eszembe jut az udvarunkon ebédelő főtitkár elvtárs, majd látom, ahogy nagyapám mellettem nagyot nyel, visszatartja a lélegzetét, hogy ne mozduljon a tüdeje, és meghúzza a ravaszt.