Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Gömöri György: Rokonom, Zagajewski; Ötvenhatos emlék; Félelmeink (versek)
39 Gömöri György Rokonom, Zagajewski Tájak, városok és zene, sok zene: ez volt Adam Z. alapeleme. Nem lett, mint én, a politika kényszer-krónikása, mégis őt könnyeztette meg a lengyel rohamrendőrség, nem engem – ami Adamot őszintén érdekelte, az az élet képekre bontható sokszínűsége volt, az ősz finom árnyalatai, nyári esték andantéja, arpeggiója, a naplementék változatai. Ebben hasonlítok Adamra, mindketten műveltük nyelvi kertjeinket, néha a valóságosat is, amibe belefért a rózsa, az írisz, a dália éppúgy, mint a szagos bükköny indázó anarchiája. Ötvenhatos emlék Wiktor W. Vergiliuszaként jártam a szétlőtt Budapesten láttuk a Kilián tátongó odvát meg az utca kövén „a testvéri tankok”-tól laposra taposott szegény nyomorult orosz katonákat s a frissen hantolt sírokat a Bakáts téren Wiktor aztán még elment Déry Tiborhoz aki így búcsúzott tőle: „Mondd, hát lehet itt élni?” Majd zsebében egy „kutyás” kézirattal* ment menekült ő is ólmos esőben csüggeteg lengyelekkel autón sietve a jugoszláv határ felé ▼ * Déry Niki című regényével
