Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Ferencz Mónika: Kávézás Nemes Nagy Ágnessel (Nemes Nagy Ágnes hagyományának újra- értelm ezése a nőirodalomról és a nőiségről való megszólalásai tükrében)
57 elemi szó-boldogságát, vagyis a művészet alap-hatását. Babits azonban külön helyet foglalt magának bennem; valahogy nehezebb volt társainál, magasabb, közvetettebb, követelőbb. Kívánt tőlem valamit az a versszöveg, nyújtózni kellett utána, ismeretlen tartományok felé. Tágas, hűvös-égető, hegyi-levegője égboltként húzott magához; Babits felnőttebbé tett. Úgy éreztem, a vers magasabb osztályába léptem általa.”7 Mi is ez az apakép, amiről Nemes Nagy ír? Itthon például bevett pályakezdésnek számít, hogy a fiatal író, költő eljár különféle alkotói műhelyekbe, és így tanulja meg a szépírást, a szerkesztést. Az is elég gyakori, hogy ezeknek a műhelyeknek a vezetőit egyfajta apa- vagy anyaszereppel ruházza fel. Ennek a szerepnek a lényegét valójában még pszichológiai vagy társadalmi értelemben is nehéz egyetlen írásban kifejteni, és ugyanígy egy külön tanulmányt igényelne a szerzők által támasztott szülőszerep, ami az irodalmi hagyomány egy lényegi viszonyulási alapja, hiszen szinte meghatározhatatlan, hogy mit tanít vagy mit ad pontosan, hogy mibe helyezi bele magát, és milyen elvárásokat támaszt a szülő felé ilyenkor a gyermekké lényegülő szerző. Az bizonyos, hogy azokat, akiket szülői szereppel ruházunk fel, tiszteljük, és a figyelmükre, elismerésükre vágyunk. Ez pedig független attól, hogy él-e vagy ugyanazt a nyelvet beszéli-e, hiszen magunkban, és főként a szövegekben bárkit megszólíthatunk, bárkiről érezhetjük azt, hogy közel áll hozzánk és megszólítható, ahogyan egy tinédzser is közel érezheti magához a poszterén szereplő hírességet, akiről mindent elolvas, amit csak talál. Hasonló lelkesedéssel és érdeklődéssel olvasok el én is mindent, amit NNÁ-ról hagytak hátra a kortársai, és próbálom róluk lefejteni a szubjektumot, hogy jobban megismerhessem NNÁ-t a maga valójában. Különösen érdekesnek találom például, hogy Menyhért Anna a Női irodalmi hagyomány című kötetében8 önigazolási kísérletet lát Lengyel Balázs szavaiban, amikor az együttélést megnehezítő tényezőként NNÁ hangulatingadozásairól, megviselt idegállapotáról vagy lelki sérüléseiről ír. Ez különösen azért fontos, mert befolyással bír arra a kánonbéli képre, ami Nemes Nagyról ránk maradt. És valóban, Lengyel Balázs NNÁ-ról írt szövegeit olvasva érződik a neheztelés, ahogyan például Harmos Ilona Kosztolányi Dezsőről írt szövegein is tetten érhető ugyanez, de ez nem kérhető számon egyik szerzőn sem, hiszen egy terhelt kapcsolati dinamika megélőjeként nehéz objektívnak maradni, és figyelmen kívül hagyni a szűrőt, amelyet a saját igazukba való kapaszkodás helyez eléjük. Végső soron pedig még ezekből a szubjektív lenyomatokból is kiviláglik a viszszaemlékezéseken keresztül egy-egy szerző igazi arca, így Nemes Nagy Ágnesé is. ▼ 7 Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő. Magvető kiadó, Budapest, 1984. 8 Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány. Napvilág kiadó, Budapest, 2013.
