Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 5. szám - Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (Soproni András fordítása)

23 Azok pedig mindenütt ott hevertek, a gránit főlépcsőn, a fal mellé terített újságokon, jó másfél tucatnyi, szemöldökig rongyokba csavart piszkos kis test feküdt lomhán, mozdulatlanul az esőben. Gyejev nem először találkozott ilyen látvánnyal, de soha nem töprengett el rajta, hogy miért fekszenek ezek a gyerekek a menhelyen kívül, nem pedig odabent. Belaja a hintóknak szolgáló meredek rámpán felment a főbejárathoz és beko­pogott. Semmi válasz. Bekopogott még egyszer, erősebben, megrángatta a szorosan becsukott ajtószárnyakat, de semmi eredmény. Lábujjhegyre állt, és tenyerével néhányszor odacsapott az ablakot borító furnérlemezre, közben egy szög majd­nem felsértette a kezét. Az erőd hallgatott. A fal tövében fekvő gyerkőcök úgyszintén. Senki meg se moccant. Néhány szempár lomha kíváncsisággal leste, mit csinál ez az asszony, és csak egyikük, egy apró termetű lurkó, akinek barnára sült arca piszkos krumplira emlékeztetett, az mozdult meg, kényelmesebben elhelyezke­dett, hogy ne szalassza el a műsort. Belaja őt szólította meg. – Miért nem nyitják ki? – kérdezte egyszerűen, barátságosan. Se erélyes hang, se parancsnoki tekintet, csodálkozott Gyejev. Tud ez a komisz ­szár ember módjára is beszélni! A lurkó hallgatott egy sort, elnézett valahová fölfelé, ahonnét apró esőcseppek hullottak. – Későn érkeztetek – vetette oda kelletlenül. – Gyertek holnap, reggel talán barátságosabbak lesznek. – Nekünk most van dolgunk – sóhajtotta Belaja. – Hátha van valami módja... Segíts. A gyerek most se válaszolt mindjárt, mintha a szavak valahonnét messziről érkeznének hozzá. – És nekem mi hasznom lesz belőle? – Elmondom, hogyan juthatsz be a menhelyre. Hogy ne az ajtó előtt kun­csorogj, ne a tornácot törölgesd a nadrágoddal. Hogy a szociális nővérek maguk fogjanak karon, és vezessenek be, megmosdassanak, megetessenek, és felvegyenek az élelmezési listára. – Hamukálsz – vigyorodott el a lurkó, előmutatva fekete fogait. – Ma éjfélkor a Torkolatnál razzia lesz, a Gyermekbizottság meg a rendőrség átfésüli a partot. Akiket elkapnak, viszik mindjárt a menhelyekre. Úgyhogy aki fedelet meg fejadagot akar, napnyugtáig legyen mind a Torkolatnál. Aki meg nem akar, az húzzon innen a bánatba, és ne lábatlankodjék itt. Értve? Add tovább a cimboráknak. A krumpliarc elfintorodott, bizalmatlanul felvonta a szemöldökét, megmoz­gatta az orrlikát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom