Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (Soproni András fordítása)
21 tekintetét. Két vékony lábikra, rajtuk nem ám katonai lábtekercs, hanem finom gyapjúharisnya. – Maga gyilkos – kezdte amaz a beszélgetést. – Mit gatyázik itt? Gyejev elképedt. Még följebb emelte a tekintetét. Szűk, fekete szoknya, a szoknya posztója alatt hegyes térd. – Amíg itt csúszik-mászik a padlón, halnak a gyerekek. Gyejev megpróbált kimászni az ülés alól és felülni, a tarkóját mindjárt bele is verte az ülés szélébe. – Hát te ki vagy? – A nőkkel szemben Gyejev mindig elbátortalanodott, ezért aztán kivétel nélkül mindet letegezte, és gőgösen, kihívón viselkedett velük. – Gyermekügyi komisszár. Magukkal utazom Szamarkandba, ha méltóztatik feltápászkodni a pocsolyából, és hozzáfogni a parancs végrehajtásához. – Aztán neved van-e, komisszár? – Belaja. Gyejev hirtelenjében nem értette, keresztnév ez vagy családi név. Visszakérdezni meg nem akaródzott. A nő idősebb volt nála, de nem annyival, hogy az anyja lehetett volna. Inkább a nővére. Az arca szép és szigorú, egyenest plakátra kívánkozik. A haja vörösesszőke, rövidre nyírva, a fürtjei szanaszét állnak. A tekintete, mint egy katonai parancsnoknak. Az ilyen tekintet hatására az ember nyomban talpra ugrik, rendbe kapja magát, de Gyejev ráérősen végigsimított az üstökén (egyúttal lesöpört a homlokáról néhány ráragadt szotyolahéjat), hanyagul odadobta a rongyot a vödörbe (a víz kiloccsant, rá a komisszár bakancsára), és ülve maradt a padlón, kissé még el is terpeszkedett. – Akkor talán segítesz a takarításban, Belaja elvtársnő? Vagy disznóólban szállítjuk a népet? – Segítek – felelte amaz komolyan. – De csak éjjel, amikor a gyerekek lefekszenek. – Akkor mi nem fekszünk le? – pimaszkodott Gyejev. Igazából nem akart, a bolond nyelve magától kottyantotta ki. Mindjárt el is fogta a szégyenkezés a kétértelmű viccért. Felállt, leverte a piszkot felhajtott szárú nadrágjáról és csupasz térdéről. Mikor aztán fölegyenesedett, kiderült, hogy lentről néz fel a vendégre. Belaja komisszár jó fél fejjel magasabb volt nála. – Attól félek, Gyejev, nem – nézett farkasszemet vele a nő. Gyejev most végre láthatta a szemét, hidegszürke szempár, egyenes szempillák. – Egészen Szamarkandig nem lesz rá mód.
