Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Zelei Miklós emlékére - „…lássuk, ahogy átlépem az árnyékomat!” (Gazsó L. Ferenccel, Zelei Miklós hajdani szerzőtársával Juhász Tibor beszélget)
8 kunsági kiscselédekről. Ez volt az első közös kiszállásunk, a rólunk jelentő vállalati sofőrrel, s az úton az első nagy beszélgetés, ami azóta is tart. Sajnos monológ lett belőle. – Az első közös könyvetek 1986-ban, magánkiadásban jelent meg Szépséghibák címmel. Mi döntötte el, hogy Molnár Csilláról, a szépségkirálynő tragédiájának okairól, lehetséges társadalmi-politikai összefüggéseiről fogtok írni? – Mikor a rádió bemondta, hogy öngyilkos lett az első népi demokratikus szépségkirálynő, összenéztünk, és indultunk Fonyódra. Tudtuk, ez a miénk. Először egy riport készült. Miklós ötlete volt, hogy nézzük meg Molnár Csillát a halottas házban, ahol királynői koronájával a fején már előkészítették a temetésre. Az Élet és Irodalom hátsó oldalára szántuk az írást. A rovat szerkesztője szabad ságon volt, éberség kijátszva, megjelentünk. Másnap jött egy ember, hogy nem akarunk-e könyvet írni erről. Szerez papírt, nyomdát, kalózkiadás lesz. Mondtuk: nevezzük inkább magánkiadásnak. 1986-ot írtunk, már bomladozott a pártállami rend. Egyszer ugyan megjelent a lakásomon három szaki az adóhivataltól, hogy a magánkiadásra tekintettel jelzálog alá vegyék az összes értéktárgyamat, szóval a Trabantot és a hatéves tévét, más érdeklődőt azonban nem kaptunk. Bátrak voltunk? Inkább csak elfelejtettünk félni, annyira részegítő volt, hogy a lényegről írunk, mégis megjelenhet. Az emberek ki voltak éhezve a valóság kimondására. Elfogyott hetek alatt 20 ezer példány, majd még a fene tudja mennyi utánnyomásban, mert abból egy ügyes szerződés révén mi már egy vasat sem láttunk. – 1990 után már zömében csak régebbi munkáitok bővített, javított kiadásait jegyzitek ketten, alkotói együttműködésetek tehát a rendszerváltás időszakára esett. Megfigyelhető-e az időbeli egybeeséstől szervesebb összefüggés a munkátok és a rendszerváltás között? – Nem véletlen, hogy a Kádár-rendszer végelgyengülésének, a változás lázas éveinek lettünk a krónikásai. Egyébként újságíróként sem előtte, sem azóta nem éreztem olyan jól magam a bőrömben, mint abban a négy-öt esztendőben. Óriási érdeklődés fogadott minden tényfeltáró munkát. Ha reggel bemondta a rádió, délelőtt a Blahán már sorba álltak érte az újságosnál. Ebből fakadt egy mulatságos eset is. Nyolcvannyolcban közelgett a nyár, és nekünk egy vasunk se volt a családi nyaralásra. Kínunkban kitaláltunk egy krimit. A Boxer-dosszié egy nemzetközi kémtörténet bizalmas dokumentumaiból áll. Olyan, mint egy kirakós játék. Ha valaki jól rakja össze a lapokat, kiderül a végén, hogy ki a tettes. Egyik reggel hallom a Kossuth Rádióban, hogy a Boxer-dossziét kivonták a forgalomból, a rendőrség lefoglalta, és vizsgálat indult, mert alapos a gyanú, hogy érzékeny titkosszolgálati papírok kerültek illetéktelen kezekbe. Hamar tisztázódott, hogy fikcióról van szó, még a szerzője sem valódi, mert Mike Froczek néven jegyeztük. Lyukra futottak a szervek. Ez a közjáték viszont akkora
