Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 1. szám - Branczeiz Anna: A szégyen retorikája József Attila A bűn című versében

48 Tudom, hogy a bűn nem vitás, de bármit gondolok, érzem, hogy ez valami más, tán együgyű dolog. . . . Majd föloldozom én magam. A bűn kétségtelen. Még egy ellentmondás tetten érhető a szövegben, amelyre Tverdota György és N. Horváth Béla11 is reflektálnak olvasataikban: a dalszerű, könnyed, játékos forma nem illik a vers súlyos témájához. Meglátásom szerint a könnyed dalforma össz­hangban van a második sor kijelentésével („de jól érzem magam”). Sőt, úgy vélem, a vers nehézkedési pontja ez a második sor: a szöveg egésze ezt a félmondatot cáfolja. Vagy egy másik irányból közelítve: ebben a félmondatban, ha a költe­mény egészének ismeretében tekintünk rá vissza, van egy elleplező mozzanat is. Az lehet a benyomásunk, hogy az én megpróbálja eltitkolni, hogy valójában rosszul érzi magát. Ezt billentik ki az egymást cáfoló szerkezetek: a téma súlya és a vers retorikája felülírja ezt a (látszólag) magabiztos állítást. Se senkinek, se mindenkinek. Feloldhatatlan ellentmondások A bűn monologikus beszédhelyzete magányos ént körvonalaz, aki vágyik arra, hogy a másik megpillantsa, felé fordítsa tekintetét, hogy megszabadítsa az ide­genség érzésétől. A vers II. változatában olvasható strófa is a másik tekintetének hiányát tételezi: „Ellopták tőlem és talán / éppen a vad tömeg – mégis szemébe mondanám: / Add vissza bűnömet!” Ez a variáns azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a keresett „bűn” metonímiaszerű; valami különlegesen értékeset jelöl, valamit, ami az én lényegéhez tartozik. Erre Tverdota is felfigyel, találóan a következőket írja: „A második variánsban egyenesen azzal vádolja kortársait, hogy ezt az értékes dolgot eltulajdonították tőle [...]. S ha meg akarnánk tudakolni, miért olyan fon­tos számára a bűn meglelése, visszaszerzése és birtoklása, akkor ezt a választ kap­nánk: »Csupán e bünből tudhatom, / ki gyülöl, ki szeret, / kit üthetek, ha kell, nyakon / s kit illet tisztelet«. Azaz a világban való tájékozódás érdekében – mint ▼ 11 Németh G. Béla, A líra logikája: József Attila, Bp., Akadémiai, 2008, 358.

Next

/
Oldalképek
Tartalom