Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Branczeiz Anna: A szégyen retorikája József Attila A bűn című versében
43 hogy valóban felmenti a vallomástevőt, s ezzel már keletkezésében fölöslegessé teszi a vallomást (és a vallomásos szöveget).”6 De Man Rousseau szövege kap csán különbséget tesz a bűntudat és szégyenérzet között. Ha bűntudatunk van, beismerjük és meggyónjuk tetteinket. Ez a gesztus referenciálisan igazolható, faktuálisan ellenőrizhető. Ezzel szemben a szégyenérzet a mentegetőzés végtelenített, en abîme-szerű önigazoló struktúráját hozza létre.7 Rousseau tehát azért mentegetőzik, mert szégyelli magát. József Attila verse sem vallomás. Ezt hangsúlyozza Tverdota is: „[...] nem bűnvallomásról van szó, már csak azért sem, mert A bűn a bűnkeresés verse, nem a gyilkosság meggyónása, hanem a színlelése történik meg az idézett sorokban. A jelenet lényege nem ténymegállapítás és belőle következtetések levonása, hanem a bűnről való beszéd.”8 József Attila költeményében a bűn kényszeres, végtelennek tűnő keresése Rousseau szövegének végtelenített, en abîme-szerű struktúráját idézi. A szégyent azonban nem a mentegetőzés verbális aktusa leplezi le – mint Rousseau esetében –, hanem az ellentmondásos, feszültséget hordozó építkezés. „...de jól érzem magam.” Vagy mégsem? Leleplező ellentmondások József Attila versében a lírai szubjektum bűnösnek érzi magát valamiért, amiről nem tud. Bűntudat van, bűn viszont nincs, ezért az érzést igazolandó fel kell kutatni az elkövetett vétket. Feltűnő, hogy a szöveget egymást cáfoló kijelentések szervezik. A felütés, miként Tverdota György is rámutat, apodiktikus („zord bűnös vagyok”), ezt aztán rögtön egy elbizonytalanító állítás követi („azt hiszem”).9 A következő sorban a versbeszélő azt mondja: „jól érzem magam”. Ezt relativizálja az első versszak második fele: „Csak az zavar e semmiben, / miért nincs bűnöm, ha van.” A „zord” jelző azt a benyomást kelti, hogy valami nagy bűnről van szó; az „együgyű dolog” viszont nyilvánvalóan valami semmiségre utal. A két kifejezés között szemantikai ellentét húzódik. A „semmi” szó ironikus értelmű: a „semmi” azt jelenti, hogy valami nem fontos. A versben ez a „semmi” mégis kitüntetett szerephez jut: ezt kutatja az én olyan kényszeresen, ezt akarja meggyónni. ▼ 6 Uo., 325. 7 Vö. uo., 325–329., illetve: Kulcsár-Szabó Zoltán, Cselekvés és textualitás: A szégyen retorikája és az olvasás „eticitása” = K-Sz. Z., Tetten érhetetlen szavak: Nyelv és történelem Paul de Mannál , Bp., Ráció, 2007, 287. 8 Tverdota, i. m., 131. 9 Uo., 127.
