Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Kontra Ferenc: Hat vendég
26 is, nézegette a levelüket, régi növényhatározókat lapozgatott, keresgélt az interneten, és megtalálta azt a különös növényt, amely annyira elbűvölte: világoskék volt inkább a levele és a szára, csak enyhén zöldes, és volt a megjelenésében valami ősi, erőteljes, mint a ginkgo bilobában. Három méter magasra nőtt, nyár végére pedig citromsárga tölcsérvirágokat hozott. Olyan cserjét is felfedezett a ház tövében, amihez semmilyen fogódzót sem talált, a termését összedörzsölte a hüvelyk- és mutatóujjával; azt gondolta, aminek ilyen átható illata van, az nem lehet véletlen. Nem ez volt az első növény, aminek a főzetét megkóstolta, aztán figyelte a hatását saját magán: az elváltozásokat, hogy okoz-e kiütést, hol érez valamit, melyik szervére hat, ezt próbálta kitalálni, vagy éppen elalszik tőle, vagy ellenkezőleg, álmatlanságot okoz. Gyorsan növekedtek tavasszal az új palánták a tápdús földben: lázgyökér, angyalfű, anyarozs, centella, iringó, izsóp; mindenem megvan, nevetett magában, hogy ilyenek lehettek a régi javasasszonyok, mint ő, bizalmatlanul méregetik a péknél, vajon mit gondolnak róla, ha meglátják a hátsó féltetőt, a kert eldugott részén azt a szellős helyet, ahol összecsomózva szárítgatta bűvös gyógynövényeit; ha valaki meglátná, arra gyanakodna, hogy még angyalcsinálással is foglalkozik, úgy gondolta, a vendégei legszívesebben a legtávolibb ágyásokat is bejárnák kíváncsiságból, bódító füveket keresve. Közben jó pénzért veszik tőle azokat a keverékeket, melyeket ő már kipróbált. Jobb reklám ez, mint bármelyik terméké, amit a médiában látnak. Vászonzacskókat varrt, szárított illatos növényeket gyömöszölt beléjük, szagolgatnivalók, aromaterápiának nevezte. Ezt vitték a legtöbben. Az unokahúgának is ajándékozott belőle, akit azért hívott el, hogy segítsen neki az ablakok átfestésében. Idegent nem szívesen látott volna, más inkább ne járja be a házat. Ugyanakkor nem akart bizalmatlannak tűnni, azokkal is szóba elegyedett, akik addig elfordították a fejüket. A helybeliek egy idő után jöttek maguktól is, szinte minden napra jutott egy vendég, és amikor az erkélyen teázott, legalább három csészével többet tett ki, mert megszokta, hogy közben legalább annyian érkeznek; hiába volt a magas kerítés, senki nem láthatott be, mégis jöttek rendszeresen, mert tudták, hogy a kaput nyitva találják. A postás, ha csak számlát hozott, azt se a postaládába dobta, hanem személyesen adta át, és kivárta a lépcsőn, amíg beinvitálják. Szakmájának tipikus példánya volt, mindenkiről mindent tudott, minden házba benézett, mindenkinél látott valami furcsát, és amit elmesélt, azért cserébe másokról kapott információkat; sokan átláttak rajta, és távolságot tartottak, mások kihasználták, hogy házról házra járva viszi a híreket, és ártatlanul elmondták neki, hogy milyen szívesen megválnának a nagymama porcelánkészletétől, olcsón számítanák, mások a kinőtt gyerekágytól szabadulnának, tehát nem terveznek további utódokat, milyen érdekes ezt tudni, vagy talán több gyerek nem is lehet, mert legalább ötéves az a kiságy.
