Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
74 a sok titok, amiből a jelen kint és bent összeállt, szerkezetemben működik és figyeli magát. (A bolond kezei közt) A vállalkozás „spirituálitásának” felvállalását rejtve halasztja, majd csak a Tücsökzene 1947-es első változat zárásában bontja ki a maga Miltonra is visszafigyelő poétikai pompájában, és személyes sejtelmeit kidolgozva. Ezt sejti meg a Remarque-fordítás mélyén, és ezt rejtegeti – ekkor még kidolgozatlanul – metafizikai horizontú – általa utóbb „spirituálisnak” nevezett személyiséglátomásában, beletekintve a világ káoszába, de ezt ellenpontozni akarva kései személyiséglátomásában. Közben a Te meg a világ alapversébe csúsztatva összehangolja a Werther őrült ifjának szabadság vágyát a keresztény ikonikus jelvénnyel: Hol járt, ki látta a halat, hogyha a háló megmaradt sértetlenűl?”38 Bárha itt, a vers keletkezésekor még csak szorongatott helyzetben, bizonytalanságát egyensúlyozva, függő helyzetbe szerkesztve illeszti a versegészbe. Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderűl!” A Materializmus mellé ekképpen odasorolhatom Az Egy álmai nak ezt a rejtélyes versszakát is, melléjük írva a regényfordításában éppen efelé vágyakozó mondatait: „Ma tudom, hogy az életben talán minden csak előkészület az egyénekben történő hatás, hatás és működés sok sejtben, sok csatornában, külön és önállóan – és miként egy fa sejtjeinek és csatornáinak csak felvenniök és szállítaniok kell a felfelé törő nedvet, ugyanúgy ebből a másikból is zúgás és napfényes lomb lesz valaha, csúcs és szabadság. El akarom kezdeni.” És ezzel a Szabó Lőrinc-i líra egyik sokat vitatott, vádolt és magyarázott alapparadoxonához jutottunk: egyszerre válik önzővé és az ember példázójává , a többi ember ellenessé és az ember védőjévé. Ezt hozta pályakezdése évtizedéből, ▼ 38 Szabó Lőrinc, Az Egy álmai , Pesti Napló , 1931. március 15. 41., kézirata: MTA KIK Ms 2270/50.= Uő, Összes versei I–II. (2003) I. kötet, 259–260.
