Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
68 tyám, Pap György, a visszaérkező radarhangok első meghallója) társaságában. Bay Zoltán és Szabó Lőrinc barátsága munkásságukat is kiegészítheti, magyarázhatja. A holdradarkísérlet és a Tücsökzene ikertestvérek, háborúban a béke hírnökei. Hiszen éppen a Tücsökzené ben valósul meg a költő-barát-pályatárs „spirituális”ként jellemzett sejtelem, amely a teremtett világban elhelyezkedő létezés torz nar rációjában mégis jelen lévő ideális sugárzást is képes átvenni, megteremtve a poézisben a Yeats által „tragic joy”-ként emlegetett elégikusságot. Monográfiáim során ezt a kettősséget Szabó Lőrinc pályaképében még egymásutániságként írtam le. Csakhogy azóta fokozatosan megsejtettem a két személyiséglátomásnak a párhuzamos jelenlétét is. Mégsem kell ehhez átírnom a monográfiák pályaképét. Ugyanis tanulmányokban, előadásokban, sőt könyveim eseti elemzéseiben kutatásaim kezdeteitől felsejlett már a párhuzamosság esélye: rejtekútként ugyanis már a „rettenetes” világlátásban benne éreztem a „spiritualitás” sejtelmét. Az emberi személyiség bomlását felmutató, az idő kezdete előttről kihallgatható eleve elrendezettséget a választóakaratot alkalmazható szabadsággal dialógusba hozó 1932-es szerkesztésű Te meg a világ kötet valójában a spirituális vágyakozást is magában rejti. A kötet reprezentatív versei, köztük éppen a legismertebb, és olvasói által máig legvitatottabb Semmiért Egészen nemcsak a költő által is mindvégig az önző védekezés apoteózisaként emlegetett vers, hanem a kapcsolatokat és viszonylatokat elrendezni akaró vágyakozás rejtekútja is. Mégis Szabó Lőrinc, világirodalmi értékké váló költészetének alakításakor, ekkori ars poeticájának formázása során a húszas évek végén egy olyan döntés elé került, amiben a materialisztikus dialogikus személyiséglátomás kidolgozására már éppen felkészültnek érezte magát, míg ennek a „materializmus”-nak „spirituális” változatát még bizonytalanul fogadta. Ezért döntött úgy, és ezt verscímmel meg is erősítette (Materializmus , Pesti Napló, 1928. május 20., kötetben pedig a Te meg a világban, 1932-ben), hogy a dialogikus paradigmában a személyiséglátomás materialista változatát dolgozza ki, bárha ekkor már poétikailag érzékelte is annak továbbvezetését is, amit visszaemlékezve utóbb joggal meg is erősíthet a Vers és valóságban: „a vers éppen annyira viselhetné azt a címet is, hogy »spiritualizmus«”. 37 Ebben, az ekkori poétikáját megválasztó döntési pillanatában találkozik a beteg Juhász Gyulával, a kapcsolatukban elhangzó dialógusok példával szolgálhattak a költő Szabó Lőrincnek versei megalkotásakor. Nem kevesebbet vállal Szabó Lőrinc a húszas évek végére költészete feladatául, mint az ember helyének, a személyiség megvalósulási lehetőségének vizsgálatát abban a történelmi helyzetben, amikor a világ – úgy látszott – kimerítette a történelme során kínálkozó szereplehetőségeket, mindinkább a szerepek visszavételére, a parancsoknak kiszolgáltatott, egyéniségüket megtagadó tömegember alakítására ▼ 37 Szabó Lőrinc, Vers és valóság , 53.
