Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
60 Mit tiszteljek rajtad? Sebeim fájnak: gyűlöllek, Erő! Mint tűz a vizet kénytelen gyűlölni: ha szembekerűl velem a világod: gyűlöllek, ahogy az értelem gyűlöli, érdektelenűl, csak mert van, a butaságot. S még jobban is: én a lélek és az ész fegyvereivel előtted semmi vagyok: gyűlöllek, mint a féreg a talpat, amely rátaposott. Mert rámtapostál, vak erő, hatalom, butaság, tömeg; mint termő tájat a jégeső, botoztad és botozod tovább az életemet. Dühből tiporsz? mulatni? vakon? Ha pusztulok miattad, mindegy nekem. Hol az igazad, Hatalom, s Igazság, hol a hatalmad?: én már nem kérdezem. Én már tudom, pusztulni kell, s mondom mindenkinek: – Rajtad a végveszély, téged már semmisem érdekel s nem fontos senkinek, hogy élj. Talán csak most, talán csak itt, de aki jobb, aki különb, kitaszított fiú; próbál a jámbor egy kicsit, hisz, rajong, elborzad, dühöng, aztán lesz szomorú. Mit, szépség? egek éneke?
