Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
55 s elrémülök, mikor riadt tekintetedből visszacsap a válasz, mondván, hogy: ismersz, magadat! (Pesti Napló, 1930. január 26.) És folytathatom a „találkozás”-okat. Varázsoljuk elő a szinte ismeretlen Szabó Lőrinc prózaszövegeket, vessük össze a velük egy időben keletkezett versekkel. A következő jelenet A Sátán műremekei nek állandó vonulásképeire emlékeztet hette a költőt, az expresszionista filmek (leginkább a Fritz Lang által 1926-ban készített Metropolis ) megformálásaira. De ugyanekkor egy korábbi verskísérletét is megismételteti vele, a Tulvilág címűt, 31 amellyel már a nélkülözésképzetet a szemé lyiségen belüli szemponthasadásra változtatná át – a létezés gazdasági-hierarchikus megéléséből ezáltal készül átlépni a mulandóság-problematika tudati formálásába. Hogyan vezeti fel verse elején a már elhullottak nyomorult visszairigykedését még a nyomorban létezés világába is: „Éhes vagyok, mint egy halott, halott is vagyok már egészen és ődöngök, kivül a keritésen, mint koldusok, mindenen kivül, a testtelenség rabságát sirva, örök inség kárhozatában, összevissza lézengek a világon át, üres lelkem becsavarogja a várost, beles az ablakokba és átlengi a falakat s erőlködöm, hogy lássanak s kiáltok s mégis semmi hang, jelen vagyok, mégis bitang, nincsen előttem akadály, az élet mégis veszve már, hiszen nincs kezem megragadni, husom valamit befogadni, ▼ 31 Szabó Lőrinc, Túlvilág , Megjelent az 1929. év végén publikált Az Est Hármaskönyve 1930 kötetben, 86–87. = Uő, Összes versei I–II. (2003 2 ), 638–641.
