Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
53 lálása, majd még a „macerás” „szeméremsértési” vád29 a narráció következtében. De visszatekintve ez a kriptamnézia beszédessé válhat: hiszen nemcsak a fordítás emléke törlődik, hanem vele együtt mindazok a versek, amelyek az 1929-es év végi időnek és az 1930-as évnek publikációkkal is datáltan termékei voltak. A száz versnek az a töredéke, amely utóbb kimarad a Te meg a világ kötetből. Tehát a fordítás – mintegy tisztulásként – magával rántja a feledésbe mindazt, ami csak előkészület lehetett a végleges kötet számára. És akkor még nem is beszéltünk azokról a költő halála után előkerült kész versekről, amelyek csak utóbb, a századvégen láthattak napvilágot. Mindezek megnyugtatóan csak az összes versek kiadatlanjai között jelentek meg. 30 Csak néhány, a fordított prózát és újabb verseit összekötő motívumra hadd utaljak. A legtöbbet a tizenkilencedik-huszadik századi prózaírás közhelyeiként is számon tarthatjuk, de mivel Szabó Lőrinc fordításában alakulnak szöveggé, mégis kötni vélem a költő megelőző pályájának eseményeihez. Ezek a motívumok a regényben ugyan a lövészárokháttérhez kapcsolódnak, de a Szabó Lőrinc-i versben a személyiség-szétválás, a belső dialógus megnyitásának alkalmává konkretizálódnak. A próza közhelyeit Szabó Lőrinc költészetének közhelyeivel váltja ki, ezért is vélik a fordítás közreadói sikerültebbnek a regény magyar nyelvű szövegét. Egymásba olvadnak, a narratív német elbeszélés, és a velük időben párhuzamosan keletkező versek. A versek erősebbek, felülírják a prózát. „Egy lövés eldördült, egy tégla meglazult, egy sötét kéz közibénkmarkolt. Elfutottunk egy árnyék elől, de körben futottunk és az árnyék utolért bennünket. Sok mindent megpróbáltunk, őszintén igyekeztünk, de saját magunkat elkerültük. Azt hittük, hogy legyőzzük, de a dolgok sohasem fogadtak be teljesen. Mindig volt valami végső maradék, amin elbuktunk, ami nem vált vérré és rezgéssé és életté. Zajongtunk és kerestünk, megkeményedtünk és átengedtük magunkat, meglapultunk és támadásra ugrottunk, eltévedtünk és tovább szaladtunk; – de mindig nyakunkban éreztük az árnyékot és meg akartunk szökni előle. Azt hittük, hogy mögöttünk van és úgy kerget; – és nem tudtuk, hogy magunkkal hurcoltuk, hogy ahol mi voltunk, ott némán ő is jelen volt; – hogy nem mögöttünk, hanem bennünk volt, – saját magunkban.” És mintha egymásba fonódva írná őket, keveredik a narráció, a prózából hozott valóságélmény, és a költőben belülről megélt szorongása egy pszichológiai kriminek. A cím ezáltal válik kettős értelművé: a személyiség leépülésének belső folyamata, és a két közeg – a narráció és a pszichológiai fogadása – találkozik. ▼ 29 Busku Anita Andrea, Újabb adalékok Szabó Lőrinc életéhez , = Szabó Lőrinc Remarque-fordítása , 43–77. 30 A verseket a költő fia, Lóci találta meg egy borítékban, a költő könyvtárszobájában a könyvek között elhelyezve. Ezt követően, az Összes versek (2003 2 )-beli könyvközlés előtt folyóiratokban publikáltam a verseket (Magyar Napló, 1990. június 28., november 8.), majd a Vers és valóság általam sajtó alá rendezett első kiadásának függelékében adtam közre mindet (Szabó Lőrinc Összes versei. A szöveggondozást végezte Kabdebó Lóránt és Lengyel Tóth Krisztina, javított kiadás, Magvető, Bp., 1990. Osiris Kiadó, Bp., 2003. I–II. A költő által kötetbe nem rendezett versek között. A gép-, illetve kéziratos példányok utóbb az MTA Könyvtára Kézirattárába kerültek.
