Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)

29 Aztán hasonló szellemben saját verset is elgondol. Melyben megszületett a kétségbeesett világranézés, mint ami a filmekből kisugárzott, és keresett magának a költőnek készülő fiatalember egy átmeneti formát, amelybe belebújva borzon­gani és rémtörténeteket lehetett átélnie. Egyszerre beteljesítve maga számára a kriminalizált történet bizonytalan horizontú játékát, és verset alakíthatott belőle elkeseredése átélésére. Amikor „hirtelen nagyon megcsömörlött azoktól az impresszionista-parnasz ­szista kísérletektől, amelyekkel Babits Mihályt felkerestem, amelyekkel a barátsá­gát megszereztem”. Talán éppen az első kísérleti új versét alkotta meg ezzel. Előbb még csak képletét a káoszvilágot átérző versnek (mint a nagy kortárs fizikusok éppen ebben az időben a világot átfogó rend megismerésének). Belerejtve kamasz indulatait is, megalkotta a mondatszövés, a szavak megválogatásának, az elátko­zottságnak és a gyönyörnek az első önálló, sajátos modelljét – a materiális létben magát megfészkelő kriminalizálódást. A hasmetsző Mint emlékezetes, a háromszoros gyilkosság miatt letartóztatott Johann Hein rich Kluge orvostanhallgatót tavaly decemberben a drezdai főtörvényszék orvos szakértőinek vélemé­nye alapján átszállították a drezdai állami elmegyógyintézetbe. Kluget tegnap uj őrjöngési roham fogta el, amely után eszméletét vesztette és éjjel 11 órakor meghalt. (Hamburger Mittagszeitung) Nagyvágó? Csakugyan? s fiatal még?... Hát, – gratulálok. Ezt igazán nem vártam... Szóval: vér, ugye? és pénz? Prágai sonkák és jóizü szalámirudak közt Pompás élni... De, mondja, minek neki ily gyönyörü szép És ábrándos nő feleségnek? – Unatkozik, az szent. Annál jobb... A szalámi: minek neki ily gyönyörü nő? Várjon csak – Mit fél? Azért hogy igy, este, az uccán ▼ telekötözni a kapus órajelző kis harangját. – Írd csak le, amit mondtál, – szólt rám. A tíz–tizenötsoros jegyzetet azonmód beleillesztette a regényébe.” (Magyar Csillag , 1942/II. kötet, 189–194.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom