Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Acsai Roland: Sehonnan sehova; Gurulva szét; Ha elolvadna minden (versek)
12 Acsai Roland Sehonnan sehova Betűz a fény, a régi, betűz a fény, az új, lehullt levél a fényben, lehullt levél fakul. Az ablakodra minden talált táj rátapad, nem látni át ma rajta, hogy lásd saját magad. Az arcnélküli őszben az út világtalan, a nagymama is él még, minden tegnap ma van. Fazékban főz ma kávét, és él minden fia, és él még a férje is, a csendes nagytata. Frissen kikelt csibék száradnak a kosárban, a szomszédban nutriák és fácánok tanyáznak. Nem üres még a góré, egérnek temploma, és minden napra jut még néhány kisebb csoda. Unokák képei lógnak a falakon, és szánnyomok szaladnak a lehullott havon egy régi délelőtt ‒ sehonnan sehova. Gurulva szét Kopasznyakúak ültek, kakas kapart a porba, tanulta meg a lányunk az állatok nevét: „Ez fürj, ez rackajuh, ez fácán, ez a pulyka...” Mi kint talán világos, az ólakban sötét. „Ez itt, látod, a gerle, ennek meg neve posta...” Galambszárny-hófehérrel repült el fenn az ég. Aztán a malacoknál az orrát ő befogta, sertéseket nagyapja már régen nem tenyészt. A gyöngytyúk nem talált be kint a csirkeólba, figyelted egy kicsit, majd azt mondtad: „De szép!” Gyerekkorom madárban: mintha igaz se volna. A toll a puszta földön, sok gyöngy gurulva szét.
