Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Hörcher Eszter: Az Igazak legendája (Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive)
122 az ufókkal” (Amerikai graffiti) vagy a „How Many More Times” dalcímek a Led Zeppelintől.15 Az igazságok felfedése és felfedezése az idő függvénye. „Már nincs kafkai elem, / a nevenincs jelenbe érkeztünk, / minden cseppfolyós, folyékony, / a vágy tárgya rögvest elavul. / Belül derékul cselekszünk, / örülünk, hogy mindez van, / a tömérdek vázlat, a szokásos zajok, / de kicsit remegtünk, mint a franciakrémes. / A régi muzsikák már máshogy szólnak, / és nem értjük, »miért van az, / hogy utáljuk a mai popzenét«? / Életben maradni élőink holta után, / ez az, ami minden kérdésen túl van. / Egyebek maradnak.” (Ahogy Tandori). A változás és a változhatatlanság a szabadság és fogság, a fény és sötét kettősségéhez hasonlóan van jelen. „Csak az idővel lesz némi probléma [...] Baj van az idővel. Baj? / Nem, nincs semmi [...] Ikonikus pillanathoz érkeztünk: / Peter Fonda az Easy Riderben / éppen eldobta karóráját.” 20:18-kor (Paloznak overdrive) valami elindul, kezdődik vagy véget ér. De ez a fajta számlálható idő nem kell. Legyen minden magától értetődő, működő, múló és változó. „A hagyomány általában eszköz arra, hogy az idővel és a térrel bánjunk, és bármely tevékenységet vagy tapasztalatot a múlt, a jelen és a jövő folyamatába helyezzünk el. Mai életünket nagyban meghatározza a folyamatos változás tapasztalat, az élet egy igen reflexív formája, amelyben a társadalmi gyakorlatokat kénytelenek vagyunk állandóan felülvizsgálni és megújítani. A beáramló információ fényében reagálunk a változások természetére. A modern szubjektum identitása elidegenedik, és egyszersmind diszlokalizálódik, a másokkal fenntartott viszony közben formálódik.”16 Más szavakkal kifejezve, illetve folytatva a gondolatmenetet: „Változik a deduktív gondolkodás / perspektívája. Sorakoznak a kérdőjelek [...]” (Fragmentumok tükröződése). A jót szándékkal, a rosszat reflexből, ösztönből hozza elő a psziché. A halál egyre közelebb kerül, a barátok, ismerősök eltemettetnek. A szembesülés, felismerés, a halál felfogása, szembehívása egyre közelebb visz a metaforák mellől a metamorfózishoz, a lélek és a test átalakulásának nagy utazásához. Átvitt értelemben, ez is egyfajta tengerentúli utazás lesz majd, Fenyvesi sugallata szerint. Az indiánság eleve kettős, többes szimbolikát jelent. Nincsenek már meg a gyerekkorban, a képregényekben17 vagy a fantáziában élő jellemek és jellegek. ▼ 15 John. J. Cale Call Me the Breeze című, 1979-ben szerzett dalában, a Fenyvesi által is kiemelt zeneszámban a következő sorokat olvashatjuk: „Ain’t no change in the weather / Ain’t no changes in me [...] Well now, they call me the breeze / I keep blowin’ down the road / Well now, they call me the breeze / I keep blowin’ down the road / I ain’t got me nobody / I don’t carry me no load / Ooh, Mr. Breeze” 16 Fenyvesi Ottó: Amnesia temporis, in: A szabadság foglyai, 52. 17 „a szétolvasott [...] alan ford képregény (sztrip), hogy elüssék, (elszivárogtassák, / elengedjék maguktól, neprovat, visz szatérhetetlenül) az időt [...]”, in: Ladányi István: Sikerre vigye, in: Masírozó angyalok – Kollázsolt breviárium Fenyvesi Ottó tiszteletére, szerk.: Virág Zoltán – Orcsik Roland, 2015, 89.
