Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
60 Kalocsán, Bátyán és Mélykúton karácsonyra az iskolás gyermekeknek betlehemes játékokat tanítottak be, Nemesnádudvaron pedig a Megfagyott gyermek című színdarabot mutatták be a templomban. Több településen „ismét szerveznek ifjúsági énekkarokat, ezeket is felhasználják hitoktatásra”. Az MSZMP a vallásosság felszámolását több generációra kiterjedő folyamatként képzelte el, ezért a vallásos világnézet visszaszorítását ifjúságnevelési feladatnak tartották, ezen a területen igyekeztek a leghatározottabban fellépni.58 A jelentést összeállító megyei vezetők azzal összegezték a véleményüket, hogy a helyi szervek vezetői „nem egységesen értelmezik és alkalmazzák a gyakorlatban a párt egyházpolitikáját. Helyenként liberális, szinte baráti viszony alakult ki a tanács vezetői és a papok között, másutt pedig értetlenséggel találkozunk az állam és az egyházak együttműködésével kapcsolatban. Mindenképpen indokolt a közeljövőben alaposabb elvi útmutatást adni, néhol pedig konkrét segítséget is a helyes gyakorlat kialakítása érdekében.”59 Ez a probléma abból adódott, hogy a Kádár-korszak egyházpolitikája egyszerre próbált együttműködni az egyházakkal és harcolni a vallásos világnézettel szemben. Összegzés A települési vizsgálati jelentések áttekintését követően az a kép alakulhat ki előttünk, hogy helyi szinten, főleg a falvak vezetőinek jelentős része még kötődött az egyházhoz, többen közülük aktív templomba járók voltak, és a papokkal, lelkészekkel jó kapcsolatra törekedtek. Előbb-utóbb a falvakban is megjelentek kommunista funkcionáriusok, akik ezt rossz szemmel nézték, és a jelentés egyik-másik készítőjének is beszámoltak erről. A falvakban egyetlen helyi elit volt, ezért a korábban módos, jól gazdálkodó parasztok voltak a presbiterek, az egyháztanácstagok, és nem egy esetben közülük kerültek ki az újonnan felállított téeszek elnökei, vezetői is, akik a vallásukat továbbra is változatlan formában gyakorolták. A források alapján az látszódik, hogy míg az egyházi vezetők szintjén ki kellett szolgálni a pártállami érdekeket, addig helyben az együttműködés partnerségre törekvő volt, szervesebb társadalmi együttélési keretek léteztek, mert a helyi vezetők többsége nem volt ateista és kommunista, nem látott ellenséget az egyházban és a papokban. Arra is láttunk példákat, hogy a helyi vezetők és a papok, lelkészek igyekeztek együttműködni a település érdekében, például Kerekegyházán és Szalkszentmártonban. ▼ 58 Tabajdi 2019, 34. 59 MNL BKML XXXV. 1. 9. csop., 46. őe. Az MSZMP KB Agit. Prop. Oszt. és az ÁEH részére készült felmérés
