Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
57 A megyei helyzetkép bemutatásának második részében azt tárgyalták, hogy a papok, lelkészek segítették, vagy inkább akadályozták a termelőszövetkezetek „megszilárdítását”, azaz segítették-e, hogy beletörődjenek a parasztok a kifosztásukba és a nagyon rosszul fizetett bérmunkás státusukba. A kényszerkollektivizálással létrehozott termelőszövetkezetekben igen lassan és nehezen indult meg a munka, a tagok nem jártak be dolgozni, nem végezték el a munkákat, ellopták a termények jelentős részét, a megyében több mint félezer kilépési kérelmet adtak be 1963 tavaszán.54 A megyei tanács vezetői megjegyezték, hogy a helyi papok téeszekhez való viszonyáról kevés információjuk van, a papok, lelkészek az „egyházi munkájuk során lehetőleg kerülik e témakört”. Megállapították a jelentésben, hogy sok tennivaló van még a „közösségi vagyon megvédése, megbecsülése” terén. Ezzel kapcsolatban az „egyházi személyek sokat segíthetnek, de árthatnak is”. Megemlítettek néhány békepapot, akik elmondták, hogy a tagokkal folytatott beszélgetéseik alapján azt látják, hogy a „közösségi vagyonért érzett felelősséget” könnyedén veszik. A tagok egy része meggyónja, ha megkárosítják a szövetkezetet, „s ezzel befejezettnek vélik a cselekményt. [...] Egy katolikus hívő tsz. tag, aki az elmúlt ősszel gyónt a Baja Belvárosi Plébánián, elmondta: volt földjéről terményt lopott, s ezt bűnnek tartva, elmondta a papnak. A személyében eddig ismeretlen pap megnyugtatta a gyónót, hogy nem bűn, mert tulajdonképpen a sajátját vitte el.” A téeszekbe kényszerített parasztság a szembenállását különböző technikákkal fejezte ki, ezek közé tartozott a kivárás, a munkától való távolmaradás, a szándékosan rosz szul végzett munka, a háztáji területének önkényes növelése, a lopás, a lovak be nem adása, valamint a téeszvezetők utasításainak be nem tartása.55 A megyei helyzetképpel kapcsolatosan azt is kiemelték, hogy a megyében valamennyi egyház papja, lelkésze az elmúlt évben növelte a családlátogatások számát. „Erről szinte minden beérkezett jelentés említést tesz. A közel 80 000 hívőt számláló református egyház 50 papja pl. 1961-ben 7350 családlátogatást végzett, pontosan dupláját az előző évinek. Bizonyos, hogy az ilyen alkalmakon valamilyen formában szóba kerül a szövetkezeti gazdálkodás is.” A megyében a református lelkészek átlagosan 150 családlátogatást végeztek 1961-ben. Kiss Réka is kiemeli, hogy a családlátogatás intézményét a református egyházban a hívekkel való személyes kapcsolattartás egyik legfontosabb intézményének tartották, és az észak-pesti egyházmegyében 1964-ben 7424 családlátogatást tettek ▼ nem írta alá a békeíveket, a cikkben 60 holdas kuláknak, a háború papjának titulálták, megvádolták, hogy hittanórán veri a gyerekeket. Azzal is megvádolták, hogy a parókián a papok három napon át lakomáztak és részegeskedtek, és reggelig „danoltak”. Bács-Kiskun Megyei Népújság 1950. május 1., 6. Ezt követően a Váci Fegyházban raboskodott. Furiakovics 1991, 63. 54 Rigó 2021b, 267–285. 55 Rigó 2021b, 267–283.
