Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
43 papot, dr. Forgács Ferenc esperest a jelentésben „visszahúzódó, ingadozó pap, de nem ellenséges” minősítéssel jellemeztek.27 A református lelkészről, dr. Vincze Ferencről azt írták, hogy „1956-ban ellenforradalmi vezető szerepet játszott, s két évet ült börtönben”. A jelentés szerint a politikai befolyása családi és baráti kapcsolatai révén „túlnő a gyülekezete határain”, majd megállapították róla, hogy „börtönbüntetésének letöltése után kezdetben a »mártír« szerepét játszotta. Figyelmeztetés után azonban elcsendesedett és azóta visszavonult.”28 Szakács Gyula az ÁEH megyei főelőadója 1957-ben Vinczét a bíróság felé úgy jellemezte, mint aki „alaptermészeténél fogva szerepelni vágyó, felszínen mozgó ember, aki néha egyházi feljebbvalóival is összetűzésbe került, viszont a hivatalos szervekkel sohasem konfrontálódott. [...] lojális magatartást tanúsított”. Azt is hozzátette Szakács, hogy tapasztalatai alapján Vincze a rendszerrel szemben tartózkodó, inkább kritikus álláspontot képviselt, véleményének azonban közösségben soha nem adott hangot.29 A helyi vezetők a kényszerkollektivizáláskor a lelkészek, papok, presbiterek tudomására hozták, hogy nem kérnek tőlük segítséget, ellenben elvárják, hogy ellenagitációt ne fejtsenek ki, „ennek a kérésnek eleget tettek”. A jelentés szerint Kiskőrösön a téeszesítés viszonylag hosszú időt vett igénybe, „3 hét alatt bonyolították le”. Egy termelőszövetkezetet és nyolc szakszövetkezetet hoztak létre a településen, a szőlő- és gyümölcstermesztés meghatározó szerepe miatt. A papok, lelkészek nem „fejtettek ki ellenállást” a téeszesítés idején, semleges magatartást tanúsítottak, „bár helyzetüket könnyebbé tette, hogy a szakszövetkezetek szervezése népszerűbb volt a hívek előtt”.30 Megállapították, hogy az egyházközségek képviselői, presbiterei jelentős befolyással bírtak a lakosságra, kimondottan ellenséges magatartást az átszervezéssel szemben ők sem tanúsítottak. A téeszesítést „úgy fogták fel, mint gazdasági ügyet, s azt az ideológiával, a vallással nem hozták összefüggésbe”. A szakszövetkezetek megalakítását követően több presbiter bekerült a vezetésbe, többen a vizsgálat idején, 1962-ben is vezetők voltak, például elnöki pozíciót töltött be Csabai István presbiter. ▼ elérte, hogy 1969-ben egy másik imaházat is emeltek Kiskőrös-Erdőtelek részen, amit 1971-ben szenteltek fel. Turán 2019b. 27 Dr. Forgács Ferenc (1906–1978) a Szatmár megyei Vállajon született, a teológiát Kalocsán végezte, 1930-ban szentelték föl. 1942-ben kánonjogból doktorált, 1944-től lett plébános Kiskőrösön, 1947-től esperes. https://archivum.asztrik. hu/?q=oldal/forgacs-ferenc (Letöltés: 2021. október 10.) 28 Dr. Vincze Ferenc 1914-ben született Nagykanizsán, 1942-ben végzett a teológián, majd Hatvanban és Dunapatajon szolgált, 1947-től kiskőrösi lelkipásztor. 1956 októberében nem fogadta el a meghívást a nemzeti bizottságba, de az ülésein részt vett. 1957 júniusában internálták, majd 1958. március 26-án két év börtönbüntetésre ítélték, 1959 áprilisában szabadult. A vád szerint javasolta az állami és pártvezetők eltávolítását a forradalom idején. Szabó 2019, 96–97. 29 Szabó 2019, 96. 30 A szakszövetkezetek többsége Bács-Kiskun megyében jött létre, főként a Homokhátságon, ahol a kiterjedt tanyás térségek és a nagyarányú szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesztés termőképességének a megőrzéséhez egy lazább, a tagoknak nagyobb mozgásteret biztosító szövetkezeti formát hoztak létre. Rigó 2021a, 86–90.
