Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Fried István: Hanyatlás? Ismétlés? Szövegköziség? (Jókai regényeinek belső utalásrendszeréről)
40 módon: hiszen a történetben, a diktálás eseményei mellé hol az egyik, hol a másik szereplő lép elő titkaival, leleplezéseivel. Ilyen módon eldönthetetlenné válik, hogy egy regény megírásának története fontosabb-e, vagy a novellákból regény nyé kerekedő eseménytörténet. Valójában az is megkockáztatható, hogy egyikből következik a másik, az egyik magába rejti a másikat. Ekképpen az eseménytörténet rögzítésének igénye ürügy arra, hogy bemutatható legyen, mint készül el (még a nyomdásznak szánt utasítások is fel-felbukkannak a közvetlen narrátori megnyilatkozásokban). Más esetben a szereplői visszatekintések szorítják szűkebb körbe a narrációt. Miközben egy (jóllehet nem mindent, de) igen sokat és többnyire megbízhatóan tudó narrátor szövi a történet szálait, történettudásának hiányai miatt átengedi a szereplőknek, hogy életük történetével sűrítsék-gazdagítsák az amúgy sem egyszerű események menetét, egy-egy fejezetben ezzel főszerephez jutva, hogy aztán más fejezetekben fontos epizódszerepet töltsenek be.10 Ilyen módon a cselekmény nem egyetlen egyenes vonalú, jól átlátható történetet tartalmaz, beleszövődnek más „regények”, melyek nem viszik előbbre a cselekményt, viszont rétegzik, és olyan szituációkat, sorsokat, beszédmódot fogadtatnak el, beépülve a fő történetbe, amely ezekkel az elágazásokkal érzékelteti egy történet sokféleségét, egyben eltervezettségének kudarcát, amely a regényegész számára nyereség. Még az is megkockáztatható, hogy e többféle tonalitású, más-más szereplők által tudatott történet a cselekményhez képest alternatívának, egy, az elbeszélőitől különböző (világ)szemléletnek, nézőpontnak, hangvételnek dokumentumaként is elkönyvelhető. Példám a talán legtöbbet értelmezett, leginkább értékelt Az arany emberből való. Majd kitérek arra, mint reagál a Nincsen ördög Az arany emberre , mint írja újra, mássá egy szereplőjét, helyezi máshová a regényben megjelenített természeti tüneményeket (az eltérő korszakokban játszódó történéseknek megfelelően). Ezúttal két „betét”-re hívnám föl a figyelmet. Az egyik a regénynek később írt utóhangjából való: Balatonfüredtől Siófokig hajókázik az író nagynénjével, viharba kerülnek (gyönge mása a regény első fejezeteiben megjelenített veszedelmes al-dunai útnak, jóllehet utalásnak felfogható), mindenki a kabinba menekül, ők ketten a fedélzeten maradnak. Ez a regényre emlékeztető helyzet lesz alkalmas arra, hogy a gazdag Szűcs családból való asszony történetet mondjon: „S aztán odaültetett maga mellé, s ezalatt, amíg a hullám dobálta a hajót, hogy annak az egyik lapátkereke folyvást levegőben kalimpált, elregélte nekem azt a történetet, ami az Arany ember regényemnek a végét képezi, a fiatal özvegy, annak a vőlegénye: a katonatiszt, társalkodónője, a tiszt korábbi kedvese és annak az anyja között, kiket ő mind személyesen ismert. Ez volt az alapeszme, a végkatasztrófa, amihez aztán nekem a megelőző történetet, amely e végzethez elvezet, hozzá kellett épí▼ 10 Erre majd Az arany ember ből látunk példát.
