Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 11. szám - Kőrössi P. József: Összerakva (versek)

22

Még valami más. Köztem és köztem

A macskák alszanak, a karaván nem halad,

a szerelmek jönnek és nem mennek,

még mindig

köztem és köztem,

közted és köztem,

ami nem mindig ugyanaz.

Te vagyok, én vagy.

Így, a hetvenhez közel

(te a negyvenhez kevésbé, az ötvenhez inkább közelebb, amikor a még és a már sem számít),

van valami, ami nem hangzott,

nem hangozhatott el:

Nem szeretlek!

Úgy már nem, soha.

Soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha,

ahogy húszévesen nem szerethettelek.

Ha férfi volt, ha nő, legalább unokája,

szeretője és hűséges kutyája, macskája legyen –

ennyi biztosan.

Ami aztán már megint nem az,

és nem lesz az soha.

Szerelmes vagyok.

Tudom, hogy öregembernek,

kell a boldogsághoz.