Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Varlam Tyihonovics Salamov: A csomag; Lazsa; Sokkterápia; A cirbolya (Soproni András fordításai)
17 – Nem kell, nem kell! – futott oda kiabálva Pjotr Ivanovics. – Éppen az, hogy nem kell a lekötözés. Merzljakov arcát fölfelé fordították. A sebész rátette az altatómaszkot, és kézbe vette az éteres palackot. – Kezdje, Szerjozsa! A maszkra csepegni kezdett az éter. – Mélyebben, mélyebben lélegezz, Merzljakov! Számolj hangosan! – Huszonhat, huszonhét – számolt lusta hangon Merzljakov, aztán hirtelen elakadt a számolásban, és motyogni kezdett valamit, alig érthetően, szaggatottan, amibe trágár káromkodások keveredtek. Pjotr Ivanovics a kezébe vette Merzljakov balját. Pár perc elteltével a páciens keze elernyedt. Pjotr Ivanovics elengedte. A kéz puhán, élettelenül az asztal szélére esett. Pjotr Ivanovics lassan és ünnepélyesen kiegyenesítette Merzljakov testét. Mindenki felszisszent. – Most kell lekötözni – utasította Pjotr Ivanovics a szanitéceket. Merzljakov kinyitotta a szemét, és megpillantotta a kórházparancsnok szőrös öklét. – Na, te szarházi – hörögte a parancsnok. – Mész a bíróság elé. – Bravó, Pjotr Ivanovics, bravó! – lelkendezett a bizottság vezetője, és megpaskolta az ideggyógyász vállát. – Én pedig már majdnem kiadtam a szabadulólevelet ennek a gorillának! – Oldják el! – vezényelt Pjotr Ivanovics. – Mássz le az asztalról. Merzljakov még nem ocsúdott fel teljesen. A halántéka lüktetett, a szájában ott érezte az éter hánytató, édeskés ízét. Még mindig nem fogta fel, ébren van-e vagy álmodik, talán lehettek efféle álmai korábban is. – A rohadt anyátokat! – kanyarította el hirtelen, és összerándult abba a pózba, ahogy előbb volt. A szélesvállú, csontos Merzljakov, aki csaknem a padlóig érő, hosszú, vastag ujjaival, zavaros tekintetével és borzas hajzatával most csakugyan gorillára hasonlított, kitámolygott a kötözőből. Pjotr Ivanovicsnak jelentették, hogy Merzljakov beteg a szokott pózában fekszik az ágyán. Az orvos megparancsolta, hogy hozzák be az irodájába. – Le vagy leplezve, Merzljakov – mondta az ideggyógyász. – De én megkérleltem a parancsnokot. Nem állítanak bíróság elé, nem küldenek a büntetőbányába, egyszerűen kiírnak a kórházból, és mész vissza a saját bányádba, a régi munkahelyedre. Te egy hős vagy, barátom. Egy egész éven át hülyítettél bennünket. – Nem tudom, miről beszél – mondta a gorilla, anélkül, hogy fölemelte volna a tekintetét. – Mit nem tudsz? Hiszen az előbb kiegyenesítettelek téged! – Engem ugyan nem egyenesített ki senki.
