Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Lengyel András: Szegedi egyetemi könyvtári éveimről (Lapok egy önéletrajzból II.)
111 megakadályozása csupán egy jellegzetes, rossz urbánus reakció számlájára írható. Ostobaság volt. De engem elkedvetlenített. S a munka túl nagy feladatot jelentett ahhoz, hogy pályám akkori szakaszában íróasztalfióknak dolgozzak. (Később egy-két kisebb, adalék- vagy vázlatszerű írásom megjelent e tárgykörből, de nagy témám, ma már tudom, örökre elaludt. Pedig ma már tudom, egy nagyon fontos fordulatot értem tetten, Ong s mások elméleti írásai megerősítik fölismerésemet. Én sajnos akkor még csak Thienemann Tivadar irodalomszociológiai alapművéből meríthettem inspirációt. A nemzetközi irodalmat nem ismertem, magyar szerző pedig ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozott.) A másik, érdekes és kínálkozó, ám kétségkívül súlytalanabb témám, a Mórakutatás viszont „bejött”. Fölfedezvén, hogy a könyvtárnak jelentős anyaga van Móra Ferenc kézirataiból, leveleiből, önként adódott az ötlet, hogy ezeket föl kell dolgoznom. Az ebből az anyagból összeállított munkám már 1976-ban megvolt (innen a nyomtatott címlapon szereplő kiadási év), de pénzügyi s egyéb okok miatt csak 1978-ban lett sokszorosított formában kiadva. A könyvtár anyagát katalogizáltam, s a még kiadatlan szövegeket adtam közre jegyzetekkel. Azaz, ahogy az alcím is mondja: katalógus és szövegközlés ez. Alapos munkát végeztem, Péter László minden szót és vesszőt számon kérő kritikája sem nagyon talált rajta fogást, a kiadvány így bizonyos értelemben belépőjegyem lett a Szeged-kutatásba és a Móra-filológiába. (S persze, munka közben, sok mindent meg is tanultam, menet közben sajátítottam el egy-két filológiai technikát stb.) Munkám fölkeltette a bajai múzeumban dolgozó Kőhegyi Mihály érdeklődését is, aki nagy Móra-kedvelő volt. Egyik szegedi útja alkalmával fölkeresett a könyvtárban, s ajánlatot tett, dolgozzunk együtt. Adjunk közre egy nagyobb kötetet Móra leveleiből. Ő tudja fedezni a kéziratanyag fénymásolását, és rá tudja venni a kecskemétieket, hogy adják ki a kötetet. Az anyag adott volt, a három nagy közgyűjtemény, az OSZK, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az akadémiai könyvtár teljes anyaga önként kínálkozott. A feladat s a könyv lehetősége vonzott, elvállaltam, s a megkapott fénymásolatok alapján összeállítottam a kötetet. A levelek elolvasása, transzliterálása, a szükséges tárgyi magyarázatok megírása nagy munkát jelentett, de a könyvtár nem akadályozta, sőt segítette munkámat. Saligáné Irénkének gépbe diktálhattam a leveleket, a jegyzetelés során fölmerülő, s igen sokfelé szerteágazó problémák megoldásához pedig a könyvtár folyóirat- és hírlapanyaga ideális hátteret biztosított. A bevezető tanulmányt is gyorsan elkészítettem, így Kőhegyi Miska, pontosabban Misi (mert ő ezt a névalakot preferálta) kiegészítő kommentárjait hasznosítva hamar meglett a könyv. 1979-ben már meg is jelent. Újdonsült társszerzőm és „menedzserem” kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett, régtől fogva barátai között tudhatta például a Bács megyei tanácselnököt, Gajdócsi Istvánt, aki biztosította a könyv anyagi föltételeit (nyomdaszámla, honoráriumok stb.). A formai kiadó a kecskeméti múzeum lett, ők adminisztrálták „le” a megjelentetést. Sajtó alá rende-
