Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)
82 házban; Szégyen és glória;Fölégetett kertben; Félni kell; Legendatemető; Imperátor – és ígytovább. És mégis a gyerekkor volt Eszter életének aranykora. Ekkor olvadt egybe lélekben a nem mindig barátságos, de változatos természet szépségével és életadó bőségével, tájaival, színeivel és adakozó, termőre forduló megújulásaival, ismerős és meglepő dolgait váltogató rendjével. A növényzet, az állatvilág, a kölyökállatok és a vadvirágok, a fák, a föld és a folyók, tavak mind elevenen és bizalomkeltőn tűnnek föl számos versében, sosem csak mint látványok, hanem mint megismételhetetlen látomások, a világ értelmes rendjének és az isteni teremtésnek a kifejeződései, a szüntelen változásból felragyogó, örök dolgok. A lények – szobrászok tudják: a kövek is – együtt csiszolódnak, alkalmazkodnak a spirituálisan érintett művészegyéniséggel. Így van ez a Buda Ferenc verséből idézett „Homok-haza ” (vö.: Dobozi: Kiskunság és Buda Ferenc: Himnusz haza) s a távolibb, magyarok lakta tájak esetében is, Erdélyestül-mindenestül. Dobozi Eszter egyik legfőbb erőssége a természetélmény átváltozása lelkiséggé, a szavak zenéjévé, szóképekké, a teremtővel létrejött kapcsolattá. Történik ez verseiben irodalmiasság, mesterkéltség nélkül, a költemények egy csoportjából kirajzolódó család történetével, halottjaival, a többiek között a csak hírből ismert, a háborúban tizennyolc évesen odaveszett nagybátyja, Dobozi János emlékével. A korszak költőinek legcsaládiasabb költőegyéniségei közé tartozik Dobozi Eszter. Mint oly sok más elsőgenerációs értelmiségié, az ő szűkebb családjához fűződő viszonya sem mentesült az otthoni viták kölcsönös fájdalma alól. A szeretet és a ragaszkodás hiánytalan volt Eszter és szülei között, de az érettségi utáni továbbtanulást illetően nehezen született meg közöttük az egyetértés. Különösen az apa tartott attól, hogy lányát majd lenézik a város kivagyi lányai, s messze idegenben alapítva családot, talán majd lélekben is elszakad a szülői háztól. De az érzelmi kapocs ereje szoros volt a szülők mellett más családtagokkal is. Amikor Eszter öccsének lánya (Eszter tartotta keresztvíz alá) egy székelyföldi lelkésszel házasodott össze, s Székelyföldön talált új otthonra, majd szoros egymásutánban három lánya és egy fia született, Eszter a versei legjavához tartozó művekben szólt róluk. Ezek a versek nem vallomások: érezzük, nem a családtagokhoz, hanem róluk szól nak, közhelyek nélkül. Három kis unokahúgáról szóló versei viszont a kicsiknek szólnak, s a gyerekirodalom mesterművei közé tartoznak. Néhány napig élő bátyjukról megrendítő gyászverset írt A kisfiú halála címmel. A legkisebb fiú születését még megérte Eszter, de az ő versútravalójára már nem volt ideje. A szülők idővel belenyugodtak, hogy lányuk tanult ember, diplomája van, tanít, majd egyszer csak egy tekintélyes, ezer főt foglalkoztató iskolát vezet, bár erről nem sok szó esik otthon. Nem téma a József Attila-díj s a többi elismerés. Csak akkor kapják föl fejüket, ha lányuk nevét mondja be a rádió. Ha egy pillanatra Petőfi Egy estém otthon című versével vetem össze Eszter lelki helyzetét,
