Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Folytonos küzdelem a véges világgal (Lovász László Abel-díjas matematikussal beszélget Staar Gyula)
51 – Többen elmondták már, hogy Lovász László miért olyan jó matematikus, mitől sikeres. Érdemes azért erről megkérdezni a legilletékesebb személyt is. Mi a te erősséged? Az intuíció? A szintetizálóképesség? A kitartás? Az új iránti különleges fogékonyság? Mindezek együtt? – Az egyik talán az, hogy nagyon szeretem a matematikát. – Igen, ez a legfontosabb! Az igazi motiváció. Ezzel kellett volna kezdenem. – A másik, hogy az egyetemen, és azóta is, elég jól megtanultam a matematika különböző fejezeteit. Sok terület lényeges részét kutatás közben föl tudom idézni. Az ember így könnyebben meglátja az analógiákat, melyek szerencsés esetben a megoldás útjára vezetnek. Amit korábban mondtam, ahhoz hozzátenném, hogy én a szép matematikát szeretem. Ez a saját eredményeimre is vonatkozik. Tehát, ha valamilyen eredmény olyan nyögvenyelősen, bonyolultan jön ki, az nem hagy nyugodni, amíg nem sikerül úgy átalakítani, megfogalmazni, hogy könnyen érthető, világos legyen, lényeges gondolatokkal a középpontban. Addig nem vagyok megelégedve magammal, amíg ezt nem sikerül megtennem. Egyébként nem mindig sikerül. Van olyan cikkem, amiben nem jutottam el idáig. Egy idő után az ember leírja a bonyolult bizonyítást is, mert mégiscsak eredmény, és azt közzé kell tenni. – Április 11-én, a magyar költészet napján beszélgetünk. Nem kerülhetem meg a kérdést. Van kedvelt költőd? – Igen. József Attila. – Kedves versed? – Több József Attila-vers áll közel a szívemhez. A Karóval jöttél... Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal... Vagy a Babitshoz írt szép verse, a Magad emésztő Magad emésztő, szikár alak! Én megbántottalak. Majd az Eszmélet : Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindegyik determinált.
