Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Folytonos küzdelem a véges világgal (Lovász László Abel-díjas matematikussal beszélget Staar Gyula)
43 5–6 éves korukban nem ismeri fel sakkozói tehetségüket, s nem kezdi el intenzíven ebben az irányban képezni őket. – Igen, én is úgy gondolom, ha valaki nagyon hamar rálel egy területre, ahol ráadásul megmutatkozik a tehetsége, akkor ebben az irányban bátorítani kell. A fiatalok többsége azonban nem specializálódik ilyen korán, még ha vannak is közöttük nagyon tehetségesek. Azt kellene jól megoldani, hogy mindkét irány érvényesülhessen. Gyakran elmondom, az oktatásnak nem az a célja, hogy adott mennyiségű tudást adjon át, hanem az, hogy a gyerekek a meglévő tudásukhoz annyit hozzátehessenek, amennyi csak lehetséges, amennyit képesek befogadni. Aki hátrányos helyzetű, most mindegy, hogy társadalmilag vagy képességeiben az, ő is kapjon többlettudást. Ne legyen olyan, hogy valakinek azt mondják, te ülj hátul a sarokban, csak ne rendetlenkedj, de olyan sem, akinek azt mondják, neked nem kell figyelned, mert ezt már úgyis tudod. Mindkettő veszteség a társadalomnak. Végül is oda jutunk, hogy jó pedagógusok, jó oktatók, több jó tanár kellene. – Olyanok, mint például Vermes Miklós, Simonyi Károly, vagy amilyenek a mi osztályfőnökeink voltak, Komlós Gyula a Fazekasban és Hordós Károly a kecskeméti Katona József Gimnáziumban. Hosszan sorolhatnánk még neveket múltból, jelenből. Ma azonban mintha nem ilyen irányban haladna a világ. A pedagóguspálya már nemigen vonzza a fiatalokat. – Úgy látom, itt nagy a baj, itt komolyan lépni kellene, és még az sem hoz egyik napról a másikra látható eredményt. Ez soklépcsős folyamat. A tanárok fizetése, társadalmi megbecsültsége alacsony. Egyre kevesebben választják ezt a pályát, s a fiatalok közül is többen csak azért jelentkeznek tanár szakra az egyetemre, mert máshová úgysem vennék fel őket. Évről évre ez egyre inkább így van. Mindez továbbgörgeti a folyamatot: romlik az általános színvonal, tovább csökken a megbecsültség. Ezt meg kell állítani, vissza kell fordítani. – Ami nem csak pénzkérdés. – Meg az is, hogy a tanárt mennyire terheljük le. Hány órát kell tanítania. Van-e ideje, marad-e energiája rendesen felkészülni az óráira, hogy valami újat is kipróbálhasson a gyerekekkel. Mert mindegyik osztály más, mindegyik tanítványhoz másképpen lehet személyesen közelebb hozni a tantárgyunkat, a tudást. Az egyetemen sok minden megtanulható, de ahhoz a jó tanárnak folyamatosan hozzá kell tennie. Ehhez idő, energia kell, kevesebb óra, több szabadság. Úgy értem, amit taníthat a tanár, ahhoz több szabadság kell. Az első fontos lépés egy jelentős tanári fizetésemelés lenne, és a kötöttségeknek az oldása. Akkor a tanárok is másként állnának hozzá. Sok tanárban megvan a hivatástudat és a lelkesedés. Említettem az általunk kezdeményezett szakmód-
