Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Gyertyán, akác, cédulák (Buda Ferenccel Pál Sándor Attila beszélget)
10 ben kellett magamat szégyellnem, mert azokkal, akik csinálták, nem éreztem semmiféle közösséget. De mégis, ez volt, röstelltem a pofámat. – És a közhangulat milyen volt? Osztoztak az emberek ebben a szégyenérzetben? – Vegyes volt. Még egészen elképesztő módon olyan hangok is hallatszottak, ami csak fokozta szégyenérzetemet, hogy na, most megfizetünk Trianonért. – Ezen a ponton kicsit most törjük meg a kronológiát, és tartsunk egy rögtönzött névsorolvasást. Mondok neveket, akik – szerintem – fontosak Feri bácsi pályáján, és röviden beszéljünk róluk. Az első, ha a kályhától indulunk, evidensen Kiss Tamás. – Tanárom volt, de nem magyart, hanem történelmet tanított nekünk. Az első verseim véleményezése és az Alföldben való elhelyezése után is, mondhatom, hogy haláláig megmaradt a kapcsolat. Öregkorára elvesztette a látását, de mikor látogatni mentem, mindig megismert. Jó ember volt, jó költő is, keveset írt. Talán még jobban meg kellett volna őt becsülni. A legtöbbet azzal segített, hogy konkrétan megmutatta a versekben, hogy mi nem jó, de mindezt szóban és írásban is olyan pedagógiai érzékkel tette, hogy nem volt benne semmi bántó. És hát azt a tanácsát minduntalan szoktam idézni, hogy úgy kell a verset megírni, hogy ne legyen benne felesleges szó. Ez egy kánon számomra azóta is. Nem mindig sikerül persze. Akkor húzok. – Ha a mestereknél maradunk, akkor itt említsük meg Nagy Lászlót. – A sorrend inkább úgy van, hogy Juhász Ferenc, Nagy László... – Tehát Juhász előbb volt... – Előbb került a kezembe a gyűjteményes kötete, már szabadulásom után, holott még előtte jelent meg, csak hát akkoriban, ’56 őszén nemigen olvastunk könyveket. Kölcsönkönyv volt, A tenyészet országa, és óriási hatással volt rám. 1959 nyarán találkoztam személyesen vele először, Szigligeten. Éppen Somogyban, a feleségem szülőföldjén dekkoltunk, és szerettünk volna valahogy felkeveredni Budapestre. Fel akartuk keresni Koczogh Ákos tanár urat, aki egyrészt szerkesztő is volt az Alföld nél, másrészt az egyetemen tanított is bennünket. Fent laktak a Konkoly-Thege úton, a Csillagvizsgáló mellett. Nem voltak otthon, kérdeztük, hogy hol vannak, mondták, hogy Szigligeten, az alkotóházban. Megérkeztünk, mondták, hogy kint van a teraszon. Beszélgettünk erről-arról, közben mászkáltak ott fel s alá emberek. Egyszer csak azt mondja Ákos bácsi, nem akartok a Juhász Ferenccel megismerkedni? Mondom dehogynem, örömmel. Odamentünk, kedvesen kezet fogott, egy trikó volt rajta meg térdig érő halásznadrág, már akkor feltűnt, hogy nagy csillagszemei vannak. Váltottunk pár szót, már nem tudom, hogy miről. Majd elvonult a Feri, s egyszer csak feltűnt egy akkora forma ember,
