Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Péntek Imre: A hagyomány és modernség összebékítése (Kelemen Erzsébet: A szavak ereje. L. Simon László alkotói munkásságáról)
107 L. Simonnak ez a tevékenysége is része az avantgárd elfogadtatásának, a térnyerésnek és továbbalakító műfaji lépéseknek. A lehiggadás időszaka következett, amit a következő három kötet dokumentál. A Hidak a Dunán, az Édes szőlő, tüzes bor és a Szubjektív ikonosztáz . Az elméletíró itt bontakozik ki, elsőként a Hidak a Dunán lapjain. Ebben a kötetben már az egyes orgánumokban közölt, hasonló témájú tanulmányokat és esszéket foglalja egybe az író. A kötetben a kultúraépítő és -közvetítő szerep érvényesül, kiderül, hogy a hagyományőrzés – ami korábban csak epizodisztikusan szerepelt – itt már domináns elem. A fókuszpontba vont kötetek az önépítés részei is, Nagy Pál vizuális költeményei, Papp Tibor regénye, Egy kisfiú háborús mozaikja , de sorra kerülnek a pályatársak, Abajkovics Péter és Székely Ákos művei is, valamint Szkárosi Endre a tipográfián túlmutató formai és műnemi szövegváltozataira kiterjedt figyelme. A végső nagy tanulmány pedig az experimentális költészeti kategóriákat csoportosítja, tisztázza a fogalmakat, és a rendszert egy roppant szemléletes grafikai ábrán jeleníti meg. A sok műfajú alkotó hidat teremtett emberek, művek és gondolatok, az igazszép és jó, az élet értékei és a szakrális értékrend között. A konzervatív fordulat abban is kibontakozik, hogy L. Simon nem engedte el a hagyomány kezét, a családja kötődéseit, megértette a mérhetetlen gazdagságú múlt szólításait. Így született az Édes szőlő, tüzes bor kötet, amely a Velencei-tó szőlé szeti és borászati világát tárja elő, változatos fotóanyaggal és értő szerzőtársakkal. Olyan szakmunka ez, amely át van hatva kultúrtörténeti és irodalmi elemekkel, joggal állít emléket a magyar közösségépítő törekvéseknek. A háromszerzős kötet a szőlőművelés és a borkultúra helyi értékvilágát igyekszik bemutatni, Lukács László a néprajzos szemével figyel a helyi különlegességekre, Ambrus Lajos pedig az irodalmi vonatkozásoknak ad bemutatkozási lehetőséget. L. Simon pedig – többek között – hőn szeretett édesapja örökébe lép. Azzal is, hogy elvégezte a borászati egyetemet, s azzal is, hogy a gyakorlatban az ő nyakába szakadt a borászati telep ezernyi gondja. A szubjektív ikonosztáz egy kortárs képzőművészeti szemle, erősen a szerző ízlésére hajazva. Kelemen Erzsébet azt emeli ki, hogy az alkotó művészeti írásaiban a szakralitásnak meghatározó helye, szerepe van. Helyet kapnak Baktay Patrícia mitologikus bálványai, Lovász Erzsébet emblematikus bárányai, Bátai Sándor karakteres papírmunkái. A gyümölcshámozás és -fogyasztás pedig a test ünnepei, a megújulás processzusa, amelyekből a feltámadás ígérete sugárzik. A képi rejtjelek dekódolása pedig közelebb visz az alkotóhoz, segít kialakítani azt a párbeszédet, amely a megértéshez és a befogadáshoz nélkülözhetetlen. A további kötetek a politikai-közéleti írásokat gyűjtik össze. A tanulmányok gyakran esszébe mennek át. A Versenyhátrány tanulmányok, esszék, kritikák, elem zések gyűjteménye, A római szekér már nem csak esszéket tartalmaz, hanem tény feltáró írásokat, állapotfelméréseket, az aktuális kultúrpolitika kritikai szemlézé-
