Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Péntek Imre: A hagyomány és modernség összebékítése (Kelemen Erzsébet: A szavak ereje. L. Simon László alkotói munkásságáról)
104 Péntek Imre A hagyomány és modernség összebékítése Kelemen Erzsébet: A szavak ereje L. Simon László alkotói munkásságáról Égbe lépő alak. Ezzel a címmel írt tanulmányt L. Simon Aba-Nováról. Nos, én az irodalmi nyilvánosságba lépő alaknak látom őt, sok műfajúságával szinte zavarba ejti a hozzá közelítőt. Vers, tanulmány, esszé – valóban a regény hiányzik –, de ott a balettszövegkönyv és a tipográfia, a képzőművészet, valamint a nagy és veszélyes téma: a (kultúr)politika. Mindez arról jutott eszembe, hogy a polihisztor 25. írói jubileumát ünnepelték 2021 év végén, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A politika is megadta a módját, hisz miniszterhelyettes, államtitkár és főigazgató mondta a köszöntő szavakat, és a szakmabeliek sem hiányoztak: költő, szerkesztő és irodalomtörténész tette le a voksát előtte, illetve az eddigi írói, politikusi, tipográfiai teljesítménye előtt. S két kötet is megjelent ebből az alkalomból: egy 25 című tanulmánykötet és egy 500 oldalas monográfia Kelemen Erzsébet tollából, aki már több éve foglalkozik költői-írói kibontakozásával. Sok kérdést lehet(ne) feltenni ebből az alkalomból. A magánéleti bukásokat, amit nehezen viselt el, élt végig vagy az irodalmi botrányt, amit a Nem lokalizálható című verskötet bizonyos részletei váltottak ki. Én – viszonylag közelről ismerve pályáját – inkább csodálkoztam, bizonyos pontokon. Például azon, hogy a Magyar Műhely „triásza” őt választotta a hazai Magyar Műhely szerkesztőjének. A Műhely körül tolongtak a tehetségek, közülük megérdemelten a 20 éves L. Simon lett a befutó, vagyis meghatározó szerkesztő, ezt kevesen gondolták volna. Nagy Pálék megítélésének objektivitását azonban nem vonták, vonhatták kétségbe. És L. Simon nem is cáfolta meg a mesterek döntését, remekül szerkesztette a lapot, és a címlapok tipográfiájával pedig sikerült egy új dizájnt varázsolni a lap élére. (A 25 évet is innen számította.) Eddigi könyvei sem cáfolták meg tehetségét. Számomra az esszéisztikus gondolkodás természetes és elemi erejű megnyilatkozása az, ami abszolút meggyőzött, A római szekér, a Személyes történelem , Szubjektív ikonosztáz , Polgári kultúrpolitika , Körbejárni a hazát című kötetek – sorozatnak is felfogható megnyilatkozások, ame lyek sokoldalúságának meggyőző bizonyítékai. Engem ebből az egészből Kelemen Erzsébet dolgozata érdekelt, amely mélyre hatoló alapossággal dogozta fel a műveket és pályaalakulatait. S talán arra is választ kerestem, hogyan vált egy avantgárd szerzőből egy konzervatív kultúrpolitikus? A majd 500 oldalas monográfia talán erre is választ kínál...
