Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Lengyel András: Szegedi egyetemi könyvtári éveimről (Lapok egy önéletrajzból I.)
39 kozás terén is jártasabb volt, mint a feldolgozó osztály vezetője. Magyarázatai mindig világosak, érthetőek, meg tudta értetni a művelet logikáját, mélyebb értelmét. Az olvasószolgálati osztály vezetőjeként dolgozott az időben, s szakmailag tökéletesen összefogta ezt a sokrétű, a könyvtárhasználat minden problémájával szembesítő területet. Mint megbízott igazgató, ő írta alá az én első papírjaimat is, s pár hónapig közvetlen főnökömként tisztelhettem. Jó szívvel emlékszem rá, a könyvtári szakértelem, „profizmus” legjobb megtestesülését jelentette. Az állománygyarapítás ügyeit intéző osztályt Bezerédyné Hertelendy Magdolna vezette, igazi „régi motoros”. Ő stílusában, habitusában a magyar dzsentri legjobb vonásait egyesítette egy banktisztviselő rutinjával (korábban valamikor tényleg bankban dolgozott). Férje, Bezerédy István sokáig a másik nagy szegedi könyvtárat, a Somogyit igazgatta, önmérséklettel, de sikeresen. Magda nénivel jól szót lehetett érteni, nyíltan lehetett vele beszélni. Ő maga a beszerzés pénzügyi s adminisztratív részét tartotta kézben, irányította gördülékenyen, a „mit vegyünk meg?” kérdését az úgynevezett szakreferensek válaszolták meg a rendszeres havi állománygyarapítási értekezleteken. (A bizottságban, mint igazgató, Karácsonyi is szerepet vállalt, olykor – emlékszem – nagy viták folytak, meg kellett harcolni egy-egy drágább vétel lehetőségéért.) Bizonyos bibliográfiai gyűjtésekben is részt vett, ez persze inkább csak színezte munkakörét, majdhogynem kedvtelésből végezte. A könyvtáron belül Hencz Auréllal alkotott párost, sokat dolgoztak együtt. A feldolgozó osztály vezetője Trogmayer Ottóné, Éva a gyöngébbek közé tartozott, ő inkább csak mint „feleség” érte el pozícióját. Meggyőződésem, hogy szorosabban vett szakterületében, az úgynevezett szakozásban sem tartozott a legjobbak közé. Mint a múzeum igazgatójának felesége, egyféle „úrinő” volt, finomkodó és fontoskodó. Szerencséjére az osztályon (akkoriban talán csoportvezetői beosztásban) dolgozott Maderné Kiss Márta, aki nagyon éles eszű, „matematikus agyú” ember volt, nemcsak az úgynevezett címleírást irányította (és végezte maga is) jól, de jelenléte az egész osztály légkörét és munkavégzését is meghatározta. (Az osztály munkatársai egyébként is jól fölkészülteknek számítottak, némelyikük, mint például Gausz Sári, hosszú időn keresztül meghatározták a végzett munka színvonalát.) Szentirmai László, aki később igazgató-, majd főigazgató-helyettesként is dolgozott, ekkor, ha jól emlékszem, csak tudományos főmunkatárs volt, de sok évtizedet húzott le a könyvtárban. Magasan kvalifikált szakembernek számított, jó német nyelvtudással, mint szociológus a magyarországi olvasáskutatás úttörői közt lehet számontartani. Időmérleg-kutatásai, Vágvölgyi Andrással közös egyéb munkái érdekesek, a maguk területén jelentősek. Kicsit hiú és fontoskodó alkata, örökös pipázása, korpulens termete könyvtártörténeti jellegzetességgé tette. Érteni kellett hozzá, de szót lehetett vele érteni, s bizonyos, a belső korszerűsödéshez az a tájékozottság is kellett, ami ő képviselt. A könyvtár bizonyos szempontból legfontosabb és egyben legjellemzőbb, a légkört leginkább meghatározó munkatársa, úgy
