Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Marsigli Kecskeméten
63 A közgyűlési jegyzőkönyv május 9-én készült bejegyzése szerint a vármegye igazolni kívánta magát, ezért „Sőtér Ferenc alispán a magisztrátus nevében pert indít Szabó János, ifjabb Somogyi Péter, Siros Mihály, Oláh János nemesek és Papp Mihály, Muslay Mihály, Gál István, Vecsey János, Angyal János, Borbély György és Mokry Pál jobbágyok kőrösi...” lakosok ellen. Tehát Kőrösön legalább négy nemes és hét további gazda rokonszenvezett a „rebellis” Vékásyval. Támogatók még Kecskeméten is akadtak. „...Szappanos Ferenc, Fegyverneky Sámuel és neje, Szabó Erzsébet jobbágyok...” is a vádlottak közé kerültek. Ők kevésbé szoros szálakkal kapcsolódhattak a rebellisekhez, ezért „...részben kezesség fejében szabadlábon vannak, részben várják az ítéletet... Vékási István rabló támogatásával vádolják őket, ki Marsigli grófot kirabolta.” A per során a vádlottakat négy csoportba osztották. „Az első csoportba került Muslai Mihály, Gál István, Pap Mihály, Vecsey János, Angyal János és Szabó János, kiket mivel tudatosan kapcsolatot tartottak Vékásyval, kettős főváltságra ítéltek, ami a nem nemesek nél 80, a nemeseknél pedig 200 forint. A második csoportba tartoznak Oláh János és Somogyi Péter nemesek, valamint Borbély György jobbágy. Ezek kisebb bűnösök és egyszeres főváltsággal tartoznak, ami a nemeseknél 100 forint, nem nemeseknél 40 forint. A harmadik csoportba tartoznak nemes Siros Mihály és Mokry Pál, kik Vékásy és társa Kincses megölésekor szorgoskodva igyekezetet mutattak, s azt a bűnüket, hogy Vékásival olykor érintkeztek, ezzel kiegyenlítették. Ezek a büntetés alól mentesültek. A negyedik csoportba tartozik a kecskeméti Szappanos Ferenc, aki csak egyszer véletlenül találkozott Vékásyval és teljesen ártatlan.” A jegyzőkönyv ezen tételének utolsó mondata: „Ami Marsigli gróf kárának megítélését illeti, azt a rendes törvényes úton keresse.”6 Az ügybe eleinte vádlottként bekerülő Sőtér Ferenc alispán a bosszúállást illetően rendkívül szorgosnak bizonyult, és két újabb személy – Szegedi Kis János és Páll István ellen is vádat emelt. „Azzal vádolja az alpereseket, hogy szövetségben voltak Vékás István és Kincses Miklós rablókkal, lázadókkal.” Velük szemben egyéb vád is felmerült. „Kis János bevallotta, hogy egyszer találkozott Kincses Miklóssal... A Szegeden megtalált két lopott lóról, amelyeket tulajdonosaik felismertek, azt állította, hogy jól tudja hogy azok nem a saját vagy a Kincses Miklós méneséből valók... A sedria a két vádlottat akasztófára ítéli.”7 A polgári kereset más szálakon futott. A Marsigli által indított per első szakaszában született döntésről a közgyűlési jegyzőkönyv 1702. május 18-án lejegyzett egyik bejegyzése tájékoztat. Eszerint „A királyi mandátum értelmében a Marsigli-féle per következtében 10 000 imperiálist kell fizetni. Sőtér Ferenc alispán azt kéri, hogy mivel a nevezett per idején ő a felmentő ítélet után is csak akkor volt hajlandó a kőrösi foglyokat szabadon engedni, amikor a megye követelte, a megye vállalja ezért a felelősséget és fizesse ki az összeget.” A szertelenül nagy összeget másodfokon számottevően mérsékelte a bíróság. Július 10-én történt bejegyzés szerint: „Közzéteszik a király mandátumát, melyben közli, hogy a Marsigli kirablása miatt fizetendő bírság 4 500 forint.”8 6 BOROSY András: i. m. 3458. sz. tétel. – „Közzéteszik a magyar kancellária május 2-án kelt levelét, melyben Marsigli grófnak adandó elégtételről ír. A vármegye azt válaszolja, hogy a Marsiglit kirabló személyeket már kivégezték.” – 3467. sz. tétel. 7 BOROSY András: i. m. 3441. sz. tétel. – Az önálló ménesekkel rendelkező vádlottak tehát nem igazi „szegénylegények” voltak. 8 BOROSY András: i. m. 4014. sz. tétel. A 10 000 imperiális tallér 24 800 forintnak felelt meg. Tehát a végleges összeg ennek csak a töredéke lett. A vásárlóérték érzékeltetése végett: a jegyző egy évi bére 110 forint és egy lovászé pedig 50 forint volt.
